.svg)
Március 21-én került sor az Papp Attila Zsolt Az atlantiszi villamos című kötetének bemutatójára az Írók Boltjában, Budapesten. A szerzővel Erős Kinga beszélgetett, a szerző verseiből Turi Bálint színművész olvasott fel.
Indításként éppen a kezdőverset hallhatta a közönség, majd Erős Kinga rögtön rátért kötet borítójának finom elemzésébe, ugyanis meglátása szerint már a borítón megjelennek azok a szimbólumok, melyek a versekben is felfedezhetőek. A cím kapcsán pedig felvetődött a kérdés: gondolati líra-e ez? Papp Attila Zsolt elárulta, nem szokott mindig ragaszkodni a választáshoz, de ezt a borítót önazonosnak érezte, ami hivalkodóan romantikusnak tűnik, ezért beszélni kell róla. Továbbá azt is elmondta, nem szeretné, ha költészetét gondolatinak tartsák, ugyanakkor tudatában van annak, hogy mit ír. Az elhangzott kezdő vers kapcsán elhangzik, hogy az egész kötet mondanivalóját megelőlegezi az olvasó számára.
A továbbiakban a kötet felépítéséről esett szó, arról, hogy miért pont erre a négy ciklusra és miért így osztották Gáll Attilával, a szerkesztővel a szövegeket. Papp felidézte, hogy mind a négy kötetének ő volt a szerkesztője, és kiválóan tudnak együtt dolgozni, hiszen Gáll alapos és kíméletlen. A négy ciklus nagy tematikákat vonultat fel, de Papp szerint ezekről beszélni közhelyes és unalmas lenne, így újabb szövegeket hallhattunk Turi Bálint előadásában.
Ezt követően Erős Kinga a kötetben megjelenő két mozaikra tért ki. Az első mozaikot a sok név, áthallás, visszanyúlás, újragondolás képezik. Erős arról kérdezte a szerzőt, miért pont ezek a nevekhez, dolgokhoz nyúlt hozzá? Papp Attila Zsolt kifejtette, hogy jelenleg egy ilyen periódusban van, amikor ezek a dolgok foglalkoztatják őt. Némi hányérzete van, hiszen a Villa Diodati ciklust önálló kötetként képzelte el, de végül be kellett látnia önmagának, hogy nem bír meg ennyit a téma. A moderátor szerint a második mozaikot a mindent átitató víz motívuma itatja át. Papp ezzel kapcsolatban elmondta, ez többnyire a személyiségéből is fakad, hiszen ha tehetné, mindig tenger közelében lenne. Túl szárazföldi embernek tartja magát ahhoz, hogy ne vonzódjon a vízhez konkrétan és szimbolikusan is.
Zárógondolatként Erős még felveti azt a kérdést: mi lesz ezután, hiszen ez a kötet meglátása szerint Papp előző három kötetének a mestermunkája, amelyben a fontos gondolatok összesűrítve mind megtalálhatóak. Papp is egyetért azzal, hogy ez a kötet úgymond folytatása az előző, Vízimozi című kötetének, de éppen ezért érzi azt, hogy túlságosan “bevizeződött” a költészete és azt érzi, számára kezdi kifutni magát ez a fajta líra. Elmondta azt is, nála egy-egy munkafolyamat sokáig tart, de úgy érzi az ezt követő szövegei talán szikárabbak, kevésbé retorizált nyelvet használ bennük.
Búcsúzóul a szerző maga olvasott fel.
