.svg)
napjárás
hátadon a pihék sivatagról álmodnak
esetlenné válik a büszkeség
tekinteted sárkány
éjhideg elriaszt
hajnalra őzzé szelídülsz
védtelenséged kudarcaim otthona
fordítási hiba
a feláldozhatókon mutatkozol meg
a tenyerükbe kapirgált morzsaszem jel
igazságod nem lehet rendszerük
törvényed telekarcolt homály
fájnia kell de nem fáj
egy rosszul fordított sor
ami kifeszíti a pillanatot
nekik a legjobb
még nem tudják
de ugyanúgy szereted őket
fényed bennük világosodik meg
feszély
megbőrözött az ég a tarkóm felett
mulasztásaim hátizsákként nehezednek rám
a görbülten feltárulkozó én
a nyitott végtelenbe olvad
benned élünk
úgy formáltál hogy kilépve is
visszaférjünk beléd
da capo al fine
mintha minden eltévedés célja te lennél
mindig hozzád mindig több bűnnel
látható a láthatatlanhoz
pupillámon megtörik sugaraid érintése
látok hangokat amiket mások nem láthatnak
és nem értem hogy fér bele egy hajnalhasadásba
minden ami lehettem volna
minden ami ezután lehetek
a létezés ambivalenciái
arcod kiszáradt tenger
szakáll nő ahol cethalak úszkáltak
belülről láva perzseli
barátoddá lesz az éj
a szétrepedt barázdákat együtt járjátok
téglapor üres utcák koszos labirintus
most nem lázadsz
engeded hogy magaddal légy
előbb neked kell megismerned
ragaszkodásod erejét
lehetőség sőt potencia
egyszerre sorvad és gyöngyözik benned
a távolságot átugrott szakadékokban méred
félsz hogy nem tudsz magadnak sem
igaz társa lenni
a szétzúzott vitorlát bámulod
tenyeredben szorítod utolsó lehetőséged
aztán szétszórod és figyeled
milyen esetlenül hull alá
a megfakult tengerbe
a jövőt remélő olajfamagok konglomerációja
