Napi rutin (Rövidprózák)

Napi rutin

Tekerés a hajnali félhomályban: az ember érzi, hogy él. Az izmok ütemes feszülése és lazulása. A csípős menetszél. A túl hideg izzadás. Fájdalomhazugságok az agy becsapására, hogy érezze az egész testét.

Ma csendes volt a város. Sokáig csak a kerék halk súrlódását hallottam. A harckocsik ablakán át értetlen tekintetek követtek. A frontra mentek. Én haza.

Nem értik

Egész nap izgalom lüktetett a testében. Ma végre.

Már reggel gyomoridege volt. A jó fajta. Örült, hogy végre belement.

Azt olvasta, ha előtte könnyít magán, tovább bírja.

Ha előbb játszol magaddal, mondta a barátnője, jobban élvezed majd, és kevésbé fog fájni.

Nézte az izmos gépeket, és hallotta, ahogy a ritmus növelésével nagyobbakat sikít a nő.

Őt képzelte maga elé. Csak csináld, amit mond, az első úgyis gáz lesz, mondták neki.

Nézte, ahogy a torkát szorítja, amit élvezettel fogad a nő.

Aztán a másik meztelen testének érintése.

Aztán a másik meztelen testének érintése.

A meleg szorítás az öle körül.

A feszítő nyomás az ölében.

Ha most gyorsabban csinálná, akkor biztos élvezné.

Ha most lelassítana, akkor élvezném.

És gyorsult és szúrta és nyomta és aztán a nyakát szorította, ahogy mondták neki.

Nyögött és fájt, csak a kezét venné le.

Gyorsabban és gyorsabban.

És nem értette, miért nem élvezi.

És nem értette, miért nem élvezi.

Mi kell a működéshez

Nagyot nyelt és egy inkognitó oldalt nyitott a böngészőjében, ahová kissé remegő kezekkel keresett rá a merevedési probléma szavakra, majd rögtön ki is javította fiatalkori merevedési zavarokra. Nem értette, nincs más baja, nem túlsúlyos, és mikor egyedül van, működik is. Görgette a keresési eredményeket, pszichés zavar, szervi megbetegedés, hormonális okok, és valahogy valószínűtlennek tűnt az összes. Bezárta a lapokat, és enyhe gyomorgörccsel letolta a nadrágját, beírta a pornóoldal címét, és várta, hogy valami megmozduljon.

Előtte az élet

Kielégülten, kissé szétfolyva jutott eszébe ismét a tegnap esti kudarca. Nyögtek a háttérben, a kis szőke nővel egy valóságos bika volt, és azon rágódott, hogy mennyire elcseszte, hogy mekkora egy ökör ehelyett, hogy mikor ott az alkalom, és végre sikerülne, és minden adott, a teste felmondja a szolgálatot. Nézte a férfi hatalmas golyóit, és a kezébe vette a sajátját, melyek eltűntek a tenyerében. Vajon fog még nőni? Még csak tizenhét, végül is, talán, huszonéves korára növi ki magát az ember? Letörölte, és néhány húzással újra megpróbálta felállítani, majd vonalzót vett elő, és mellé rakta. Tizenkettő és fél, mondjuk tizenhárom, majd szomorúan nézett a filmben szereplő férfi szép péniszére.

Zöld liget bevásárlóközpont

Better shopping, better life, hirdeti egy átlagos nappalinál nagyobb felületű plakát a tízemeletes tömbházak útvesztőjében. A szürke betonfalak egyhangú hátteréből kitűnik a hirdető élénkzöldje, amin egy mosollyal teli boldog család piknikezik a tavaszi réten. A zsúfolt busz ablakából jól megfigyelhette, miközben valami buldózerek áthaladása miatt pont a hirdető alatt vesztegelt néhány fölös percet. A nagy munkagépek az erdő irányába haladtak. Mintha valami kozmikus összehangoltság lenne, a busz kis hirdető monitora most dömpereket meg sisakos mérnököket mutatott mozifilmes beállításokban, Megújulnak közparkjaink, úszott el a felirat az erdőről készült drónfelvétel előtt, majd a felvételeken lassan megjelentek a digitálisan rárajzolt látványtervek az aszfaltcsíkkal, a padokkal meg a kávézókkal. Majd a busz lassan felmorajlott, és továbbdöcögött a fejlődő város forró műútján.

Megvezetnek

Értsd meg, hogy itt többről van szó, folytatta a kissé őszülő férfi, miután lenyalta a bajszán maradt sörhabot, és örülök, hogy végre neked is van már facebookod, mert amikor hazamegyek, átküldöm ezt is, ha nekem nem hiszel, de ez így van, hogy az ID 2020 nevű szervezet, ami több nagy cég tömörülése, egy chipen dolgozik, meg egy úgynevezett brainscanen. Olvastad Orwellt? A gondolatrendőrségen dolgoznak, érted? Ez a brainscan olvasni tudja az agy elektromágneses hullámait, és számokkal leírja, amit a programok átírnak szöveggé, és pakk, meg is van, érted? Elon Musk, Bill Gates mind ezen dolgoznak, hatalmas pénzek forognak benne. Itt valami elromlott, hidd el nekem, hogy rossz irányba megy az egész világ, suttogta hevülten, mintha valami titkos információt adna át, majd várta, hogy az igazság elérje barátjának legmélyebb agytekervényeit is, és mikor már látta, hogy nem hiába papolt, finoman hátradőlt, és diadalmas mosollyal csak ennyit kérdett,

na, még egy sört megiszunk?

Tájkép tóval

A víz csörgedezését figyelte csukott szemmel, ahogy a sziklákon kábé másfél métert bukik, majd selymesen a víztározó részbe folyik.

A lehunyt szemhéján keresztül is túl élesen világított át a neon. Kinyitotta szemét, és tudta, hogy itt sosincs este. A víz csobogása mellett most újra hallotta a jelentéktelen popzene ütemeit. Leült a kis tó köré kialakított padra, üres melankóliával nézett a papírzacskóban heverő ingre meg nadrágra, hogy vajon fog-e vele nők közelébe menni, vagy inkább az örök száműzetésben fogja viselni őket. Mellette egy anyuka tologatta ingerülten a babakocsit, csitítgatta a sírdogáló csecsemőt, szabadon maradt kezével pedig a telefonját nyomogatta.

Kifújni sem volt igazán ereje, a busz felé indult, és az ágyba képzelte magát, ahonnan nem kel fel holnapig.

Győzünk

A tanítónő tömött sorokban terelte a gyerekeket a főtérre. Minden hónapra pontosan le volt osztva, melyik iskola melyik osztályai kell részt vegyenek a rendezvényen.

A téren akasztófa. Néhány ember forgolódik körülötte. Most épp a kora tavaszi napsütésben. Az átfázott diákok élvezik a nap melegét, ahogy besüti az egész teret. Operatőrök és fotósok járják a tömeget. Néhány didergő diákon elidőz a kamera.

Az akasztófa mellett pulpitus. Megérkezik egy öltönyös. Határozott hangon szól a mikrofonba. A tanítónő eszében a szombati pótlás jár, az olvasónaplók begyűjtése.

…üzenjük, hogy mi kitartunk, és ha nem hagyják abba közösségünk zaklatását, üzenjük, hogy ez vár minden külső elnyomónkra, kiáltja a hang, és az időközben az akasztófára varázsolt bábu leesik, és nyakától lógva hintázik.

…üzenjük, hogy az álláspontunk egyértelmű és határozott!

A pulpitus mögött beszélő fej megköszönte az egybegyűlteknek az összetartozást, mindenkit biztosított, hogy az üzenet célba ér, az ország pedig kitart.

A tanítónő összeszedte a felmelegedő diákokat, és visszaindult a kihűlt falak közé.

Ádám Szilamér 1997-ben született Székelyudvarhelyen, a kolozsvári BBTE-n diplomázott magyar–orosz szakon. Prózát, néha kritikát ír, jelenleg Budapesten él.

‍