Nagyközségek főútjai

Kinyújtott kézzel állt

a főút szélén,

ujjbegyeit lereszelték

a nyugat felé tartó kamionok.

Légy az enyém, haladás.

Álmaim forrása

és féltésem tárgya az ember.

Aki kitárja karjait,

ölébe hull az ég,

s ha nem, a teherszállító repülők

csíkjai hálóként gyűjtik be

nyílegyenesen magasba törő vágyaink.

Nagyközségeken 70-80 km/h-val szoktak

átszáguldani kamionosok.

Egyesek TIR-eket vezetnek,

mások csak belföldön szállítanak.

Minden vágyuk, hogy elérjék

az Arad környéki autópályák

Rompetroljait.

Ott megpihennek,

a benzinkúton kávét isznak és hotdogot esznek,

a parkoló félreesőbb részein passzolgatnak.

Focilabdájuk pattogását szinte elnyeli

a kihűlő motrok búgása.

Minden beszélgetést áthat

egy szentenciákban gazdag politizálás.

Még a focizók is hajdani

bányászvárosok dicsőségéről szólnak.

Tudtad, hogy Petrozsényt bezárták?

Be az egész várost.

Még a csilléket is eladták,

mészárosok szedték össze

a vak barlangi lovakat.

Mi lesz így a gazdasággal,

mi lesz, ha egyszer beomlik,

amit nagyapáink csákányukkal

szivarfüstben kivájtak?

A nagyközség főútjának szélén állt,

kezét kinyújtotta,

ujjbegyeit nyugat felé tartó kamionok reszelték.

Hiába kiabáltak a kürtőskalácsosok,

hogy nem éri meg a 25-öt,

átjárta az úttest remegése.

Hagyjatok, boszorkák,

hagyjatok, cinkosok,

nagyközségünk főútjánál

úgysem leszek árvább.

Kéne egy pont mindenkinek,

főutaknál, Rompetrolnál,

faluszéli szűk peronon,

transzformátorok tetején,

ahonnan mind az 1201 kilométernyi autópályát

be lehet látni.

Adj egy jelt, ha jó így neked,

nagyközségi főút szélén

kamionok után nyúló,

adj egy jelt,

hogy meglássanak,

s újranyissák Petrozsényt.

‍