mucskalicás anziksz (versek)
XXXVII. ÉVFOLYAM 2026. 03. (929.) SZÁM – FEBRUÁR 10.
mucskalicás anziksz
az airbnb-s lakásban szétcsúszott
ágy engedetlen filteres kávéfőző
a patikában műkönny a pékségben
ayran reggel a teraszon és a tisza
37 fokban égve mucskalica a téren
előtte soha nem voltál erdélyben
elvarázsol a bánáti multikulti brassó
segesvár szeben az erődtemplomok
mégis megfoghatatlanul de biztosan
kezd elromlani benned a jelen
a fáradás jeleit mutatja a láz
érezzük a klimax utáni elhajlást
egyszerre minden túl sok lett
felzaklatnak az álmok üres szobák
fekete kutyák a hasban a pánik
fátyol helyett távolság a szemben
túlvilági vágy a szuperlatívusz után
bárhol bármikor aztán már nem is
összeköt a tér ahogy átbukik rajta
a megértés eldeformálódik feladja
mint visszaúton a klímakompresszor
nem vagy itt előresiettél
az emlékezés nyugalmába
a hermannstadtos fb-csoport
régi képeslapjainak illatába
mielőtt komolyra fordulna
az időutazók elővigyázatossági
protokollját követve fegyelmezetten
gázlángoz
van-e tárgyas ragozása ennek az igének:
te gázlángozod vagy ő gázlángoz téged
ha csak alanyi ragozás van: gázlángoz(ik)
gázlángozgat elgázlángozhat itt
meg- szét- átgázlángoz sőt szenved
ő szerkezetileg alternatív történelem
mintha lenne olyan hogy (meg- szét- át)
gázlángoztattattál de valójában ez
a személyrag is csak kamumorféma lehet
mert te nem is vagy vagy senki vagy
vagy nem úgy volt csak beképzeled
a gázlángoztattatást
pedig az áldozat mindig valaki más
reszketve tombol neki már mindegy érzi
harangoznak kétségbeesetten kapaszkodik
örvénylik belül az űr körül a hordalék:
elgázlángoztatott
xenomorph peték
minden vonzás mélyén a sötét
ami összeköt sorvaszt lereszel
mágnes elé szór így leszel
te és a nárciszaid mindig mintha
xenomorph petékkel a szívben
jóvászerethetetlenül ígéret szabadon
a pikkelyes termőlevelek tövén
ülve a szélben kezedben kilinccsel
abjekt
18 év után kiszabadítottam
a levetett teherautó-ponyva alól
a szétkorhadt raklappal együtt az
építkezés traumáiból maradt áthidalót
hetven kilót vonszoltam húsz
méteren át amíg végre megpihent
erőt gyűjt néhány újabb évre
mielőtt vagy mire minden összeáll
mint az agyagos föld itt
a magaságyásban fonnyadó
árva paradicsomok késő álmai
talán az új kezdethez erő
talán ellenkezőleg terelés
vagy önbüntetés volt ez
este hét után egyedül hirtelen
felindulásból acte gratuit flow-ban
egy üres udvarban szegény macska
ijedtében a falnak szaladt hiába
mondtam neki én vagyok az csak én
visszapattant elinalt kizökkent az idő
percek múlva kezdett verni csak a víz