Amikor…
(Király Lászlónak)
Amikor pipacsok voltunk,
jó volt nekünk:
nem kellett arra vágynunk,
hogy pipacsok legyünk mindenáron,
hiszen pipacsok voltunk,
mert nem is lehettünk másképp –
Évre év rakódott szívünkre vastagon,
felgyűlt bennünk is avar,
szilánkos törmelék,
reményeinket fojtogatja
mindenféle giz-gaz –
Amikor pipacsok voltunk…!
Istenem,
Nem is merném elhinni, ha
Nem lett volna igaz.
Feljegyzések
Szeretem a hitet,
mert mindent elhitet,
amit én is hinni akarok.
*
Csak ne akarnám
még mindig feltalálni
a spanyolviaszt!
*
Bekerített a remény,
ez az önfejű,
minden kudarcot
túlélő konok.
Nincs menekvés:
megadom magam.
*
Mindig arról álmodoztam,
hogy egyszer majd én is
a tékozló fiú leszek.
Ma sem értem, hogy
miért nem csángáltam
el soha.
*
Itt állok.
Másként is
lehetnék,
de megszoktam már,
hogy itt állok,
másként mi értelme
volna az egésznek.