Minden szerelmi kapcsolat kezdete egy thriller

A „Felkészülésre…”, csak ennyit mondtam a mozi jegypénztárában Horvát Lili legújabb filmjének vetítésére érkezvén – restellem, de nehezen tudtam addig észben tartani ezt az elringató címet. Nem meglepetésre vagy csavaros történetre, hanem egy másfél órás szemet gyönyörködtető csodára vártam, amely Budapestet talán egy titokzatos városként mutatja be, ahol a szerelmi csalódás és a játékosság egymás mellett él. Ekként harangozták be az előzetes kritikák, a külföldi sikerek, és emiatt éreztem egy finom feszültséget magamban, mielőtt elkezdődött volna a film – így készültem fel én lelkileg. A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre eredetileg Halász Péter egyik performanszának volt a címe, amelyet a filmrendező (amint egy korábbi interjúban elmondta) már rég felírt magának azzal a céllal, hogy egyszer felhasználja. De ebben az esetben nem azért adta ezt a címet, mert a film performanszot idéz vagy akár improvizatív elemekkel lenne tűzdelve, hanem hogy már előre jelezze a film végét; csak éppen azt nem határozza meg, hogy az együtt töltött idő kire vagy kikre fog vonatkozni. Az alkotás jól megkomponált, minden szempontból a nézői várakozás feszültségére építő mechanizmusokkal operál, csak azért, hogy a végén ránk essen teljes súlyával és keserédes mivoltával a szerelem.
Horvát Lili filmje Vizy Márta majd’ negyvenéves idegsebész (Stork Natasa) Amerikából történő hazatérésének történetét mutatja be. Az orvosnő egy sokat ígérő romantikus szerelem miatt mond le hirtelen New Jersey-­beli állásáról, valamint ígéretes karrierjéről, és Budapestre költözik. Viszont az egy hónappal korábban pontosan rögzített randevún hiába várja szerelmét a Szabadság híd pesti hídfőjénél. Pedig amikor a férfival egy amerikai orvosi konferencián megismerkedtek, egyből meg is beszélték a folytatást, csak épp romantikus okokból inkább nem cseréltek telefonszámot. Ekkor Márta egy üldözési folyamatba kezd, hogy felkutassa szerelme tárgyát, Drexler János idegsebészt (Bodó Viktor). Nem kell sokáig keresnie, mert az orvosi egyetem parkolójában viszontláthatja, viszont a férfi nem ismeri meg. Ennek ellenére a doktornő úgy dönt, nem tér vissza Amerikába, hanem egy pesti kórházban vállal állást, bár túlképzettsége miatt nem tud beilleszkedni. Kibérel egy rossz állapotban levő lakást, csak mert kicsit ráláthat a Szabadság hídra. Eközben egyre többször találkozik Drexlerrel, aki hol a műtétjén felügyel, hol a könyvbemutatóján beszélget Mártával. Mivel a történetet a doktornő szemszögéből látjuk, ezért a néző sem tudja mindig eldönteni – mint ahogy Márta sem –, hogy a találkozások mikor valósak és mikor csak kitaláltak. Játékos és szenvedélyes szerelmük mintha újra kibomlana, de sokszor a plasztikusan kibontott jelenetek után sem lehet feltétlenül tudni, hogy valós-e ez a szerelem vagy egy mániákus képzelgése. A jelek kétségesek, és a főszereplőt is már-már az őrületbe kergetik; ettől pedig thrillerjellegűvé válik a film: a feszült várakoztatás, a főszereplő fenyegetettségérzése és a képzelet lehetséges csapdái a nézőt is megborzongatják. Ugyanakkor a személyes nézőpont miatt is megállapítható, hogy az alkotás nem egy romantikus szerelmi film.
Drexler Jánosban egy érzelmeiben bizonytalan férfit látunk, aki úgymond saját magát is próbálja óvni a már-már kamaszos szerelmű nőtől. A nő szerelme is érthető, hiszen sokáig nem talált senkit, akivel el tudta volna képzelni életét, és most úgy érezte, hogy végre a sors megadta neki azt, akire vágyott, ezért pedig hajlandó nagy áldozatokat hozni. Klasszikus történet. Márta eközben próbálja felfedezni az igazságot, szerelmi érzéseit kívülről elemzi és időnként saját memóriája tévedésének szeretné az egészet betudni, de a kézzelfogható emlékek, fotók látszólag ellentmondanak ennek. Szinte betegesen csak Drexler után nyomoz, annak kiskorában készült énekes videóját is rengetegszer megnézi. Napközben pedig magányosan gyógyít: egyik páciensének fia el is kezd udvarolni neki, kamaszos stílusban, nyomulósan. Vilmányi Benett alakításában a fiatal hősszerelmes alakja teljesen nevetségessé válik, a kevésbé megismerhető, mackós „ellenféllel” szemben is. Érthető Márta választása, még ha a poklot is választja. Saját sötét oldalait járja meg, várakozásaiban, be nem teljesült reményeiben, autós követéseiben, mikor szerelme tárgyának magánéletét próbálja felfedni, miközben a taxisnak azt hazudja, hogy a férjét követik – ezt is beképzeli vagy csak megnyugtatásképpen mondja?
Stork Natasa főszereplőként meghökkent: inkább hidegségről, kevés érzelmi hullámról árulkodik a tekintete, a rétegzettség, a finom átmenetek kevéssé érzékelhetőek alakításán. Nehéz róla a filmbeli negyvenhez közeledő idegsebészt elképzelni, inkább fiatal medikának tűnik, akire talán nem bíznánk még az életünket. Viszont az alakításában rejlő ellentmondás miatt a pszichiáternél tett látogatásai mintha értelmet nyernének: mi is őt keressük, ő is magát keresi és önigazolást arra, hogy a kedvese valós, és volt kiért az addig felépített ígéretes karriert maga után hagyni és egy kelet-európai kórházi környezetre váltani. A szerepéből adódó szenvedély és az arcán alig látszódó érzelmek ellentmondása teszi igazán érzékeny karakterré Mártát – kicsit megidézve Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjének főszereplőnőjét is, akit Borbély Alexandra alakított. Viszont a férfi már korántsem ilyen légies és kétértelmű, pedig látszólag teljesen ártatlanul szövögeti a szerelmi szálat az orvosnővel. Bodó Viktor alakításában egy határozott, kicsit túl férfias, de már hízásnak induló karakteres „vágy tárgyát” látunk – első látásra megértjük, hogy miért vonzó, de jobban megfigyelve családi hátteret gyanítunk nála.
Az operatőri munka a szerelmes lélek belső háttereként ábrázolja Budapestet; az esős utak, budai kacskaringós utcák, a Szabadság híd nosztalgikus képei egy ismert, de elringató panorámát adnak a magyar fővárosról: aki ismeri, az rácsodálkozik, aki pedig nem, idevágyódik. A 35 mm-es filmről vetített alkotás színvilága a megnyugtató, emlékszerű és kémfilmjellegű képek hangulatát sugározza. A budapesti utcaképek alapján megalkotott mentális térképünk referenciaként ellensúlyozza a kiszámíthatatlan tetteket: Márta hol reménytelenül várja, hol pedig meglepődik a férfi megjelenésén. Nem tiszta szerelem ez, hanem kínzó várakozások, testi élvezetek és gyötrődő gondolatok összefonódása. Nem is tudjuk, hogy ez valóban szerelem vagy a kényszeresség agyszüleménye – igazi thrillerérzés. Kérdés, hogy a főszereplő megöli-e magában ezt a szerelmet és általa önmagát, vagy csak várakozik a sorsára, és arra, hogy a másik is megszeresse, úgy, ahogy ő szeretné. A sötét szobában elhangzó belső monológok, vallomások és szerelmes szorítások pedig újabb borzongató várakozást keltenek. Majd mindez elmúlik, és marad a szerelem érzésének maradéka, beláthatatlan ideig.

Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre, színes magyar film, 95 perc, 2020. Rendező és forgatókönyvíró: Horvát Lili. Zene: Keresztes Gábor. Operatőr: Maly Róbert. Vágó: Szalai Károly. Szereplők: Stork Natasa, Bodó Viktor, Vilmányi Benett, Nagy Zsolt, Lukáts Andor, Tóth Péter.