.svg)
2024. április 9-én, kedden 16 órai kezdettel bemutatták a 25. kötetéhez érkezett Emberek és kontextusok sorozatot és annak két legújabb kötetét az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) székházában, Kolozsváron. Ferencz Melinda 20. századi erdélyi magánlevél-gyűjtemények c. kötetét (Emberek és kontextusok 24. EME, Kolozsvár, 2023) Vajda András mutatta be, a Sapientia EMTE egyetemi docense, míg Bakos Áron Aranyosszéki katonatörténetek. Néprajzi, antropológiai elemzés c. kötetét (Emberek és kontextusok 25. EME, Kolozsvár, 2023) Jakab Albert Zsolt a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos főmunkatársa. Az Emberek és kontextusok sorozatot Bárdi Nándor ismertette, aki a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet tudományos főmunkatársa. Az eseményt Biró Annamária, az EME kiadói vezetője moderálta, és Keszeg Vilmos, a sorozat szerkesztője zárta.
Igaz, hogy a 25. kötet után már az újabb, 26. kötet is nyomdában van, de a szerkesztők és a szerzők szerettek volna egy ünnepi eseményt, mely során áttekinthetik, hogy a sorozat az elmúlt évek során hova jutott, és milyen irányba fog elmozdulni. Mivel a rendezvény online formában is követhető volt, sokaknak eszébe juttathatta a vírusidőszakból ismerős találkozási formákat: a hibrid és online előadásokat. Vajda András is online „lépett be” a terembe, hogy bemutathassa Ferencz Melinda kötetét. Melinda a magánlevélnek a funkcióját, működését és a beépülését vizsgálja az emberek mindennapjaiba: három levélkorpuszt használt fel, elemzett, melyeknek születése a XX. század második felére tehető. A vizsgálati anyag összeállításának érdekességét - Vajda András szerint - az is adja, hogy a levelező felek messze túlmennek a térbeli kereteket tekintve Erdélyen (emiatt kicsit becsapós is a cím), így a korpusz alapvetően alkalmas arra, hogy egy átfogó, az egész társadalomra érvényes leírást nyújtson. A szerző mindhárom gyűjtemény esetében az egyének felől közelít a levél használati módjaihoz, és megnézi, hogy az emberi élet fordulói milyen típusú levélírói attitűdöket tesznek lehetővé.
Vajda András részletes bemutatóját megköszönve Melinda megerősíti, hogy valóban a levélíró és a levelet őrző egyén felől akarta a témát megközelíteni, a doktorija folyamán alakult ki benne ez az irány. A szerző azt ajánlja az olvasóknak, hogy kezdjék az olvasást az interjúkkal, mert emberközelibbé válik az a személy, akinek a levelét majd később olvasni fogják.
A levél műfajáról egy másik eltűnőben levő műfajra, a katonatörténetekre áttérve bemutatták Bakos Áron kötetét is, melyet Jakab Albert Zsolt ismertetett. Bakos Áron kötete 2021-ben megvédett doktori disszertációjának a könyvváltozata, amiben egy tájegység narratívumait vizsgálja, legfőképpen annak egyéni és társadalmi vonulatait. A szerző egy régió közös élményanyagának populáris regiszterét elemzi, a katonasághoz kapcsolódó történeteket pedig az etnikumok, a nemek és generációk közötti kapcsolat kifejeződéseiként olvashatjuk. Jakab Albert Zsolt szerint nagyon jó elemző érzéke és módszere van a szerzőnek, nyelvi és stiláris szempontból a kötet igényes, érdekfeszítő munka, hisz jók a felvezetései, és a szövegegységek közötti átkötések megragadják az olvasó figyelmét.
Bakos Áron megköszönte a kötete bemutatását, majd elmondta, hogy szerinte a katonatörténetek nagyon jó referenciát jelentenek, ha egy lokális társadalomról akarunk megtudni valamit, hiszen ezekhez a történetekhez nagyon sokan tudnak kapcsolódni.
A szót újból átadta Biró Annamária az online vendégnek, hogy a 25 kötetből álló Emberek és kontextusokat Bárdi Nándor mutassa be, aki történészként a közösségépítés működésével foglalkozik a magyar kisebbségi közösségekben. A sorozatot egyrészt kutatástörténetként, historiográfiai kérdésként, a romániai magyarság történetének szakirodalmaként értelmezi, illetve az adattári részeket történelmi forrásként fogja fel. Bárdi Nándor szerint a sorozat egységes és a sokféle megközelítése mögött egy koherens módszertan jelenik meg: a tömegtől az egyéniesített társadalom és kultúrakutatás felé tart; az ünnepiből, a különösből a hétköznapi általános felé fordul, valamint a leírás helyett a működés, a szocializáció fontosságára helyezi a hangsúlyt. A 2008-ban indított sorozat minden egyes kötete egységes szerkezeten alapszik: a szövegközlést követik az elemzések, és a végén bibliográfiák, mutatók. Bárdi Nándor négy szempont szerint tipologizálná a szövegeket: az autodidakta írók életművének bemutatása; az önéletrajzi elbeszélések és ezeknek elemzése; a mobil-megközelítések, valamint a képi, vizuális hordozók. Az időbeliségüket tekintve kilenc kötetnek van 19. századi vonatkozása, a többi esetében pedig II. világháború utáni anyagokról van szó. Térbeli szempontból Bánság és Dél-Erdély kimaradnak, de nem is célja a sorozatnak, hogy egész Erdély területét vizsgálja.
Bárdi Nándor előadását követően az esemény Keszeg Vilmos sorozatszerkesztő gondolataival zárult. Elmondta, hogy benne is az évek során alakult a sorozat képe: minden kötetre egy újabb előrelépésként tekintett, amivel újabb kutatók zárkózhattak és újabb források tárulhattak fel. A sorozat nem zárul le: a 26. kötet nyomdában van, a 27. kiadását éppen pályázzák, és minden eddigi szerzőt biztatnak az EME munkatársai a visszatérésre, hisz van lehetőség az új munkák megjelentetésére.
