Minden kezünk kéne (versek)

Minden kezünk kéne

„Ahogyan mi is megbocsátunk

         a lármás beszédűeknek,

bocsáss meg nekünk, feledékenyeknek

         és kipihenteknek is”

         Lina Spies után szabadon

minden kezünk kéne

hogy szeressen és

lábainkkal összegubancolódni

minden este

bőrünk jól összetapadjon

egymásba érjen ajkunk

szívünk egyként verje a ritmust

szemeink ilyenkor forduljanak befele

hadd simogassa lelkünk

ama ősi hajnalhasadás

lüktessen forrjon robbanjon vér

test ahogy egy valóságos csillagszületés

mert a második csoda előtt

megesett már sokadszor

rút emberek végett ne

inkább ne folyjon annyi vér

fölöslegesen – feledékeny

az ember és főképpen

amikor szerelmes

csak lelkünk és testünk maradt nekünk

ami azon is túl van

jelbeszéd

érte naponta megfizetünk

Istenem mivel takaródzhatnánk

amikor lágyan egymásban úszva

ha érzékeinket is azon szent pillanatok alatt

már megtagadni nem igen tudnánk

minden kezünk kéne

hogy szeressen

Holmi leszakadt függönnyel

közismert alkotót újfent többet hallok immár

a nem éppen hozzuk illő beszédekbe bonyolódni

annál is több sértettet és önjelöltet jönni-menni

aki valamiféle jussát mind követeli

mielőtt valami helyrehozhatatlan bajt okoznánk

én azt mondom egy időre legyünk hát közönséges hernyók 

ezentúl ne nyomjon szép lepke álom többé

miszerint a gerincnek vége az ész

az ember már csak ilyen

de egy költő

ő nem takarózhat mindig

holmi leszakadt függönnyel

‍