.svg)
soha nem lesz elég a fele királyságod uram
falvakat nyelne el
bennem ez a hiány
ami úgy tátong mint zoknin a lyuk
királynéban a méh
fáradt vagyok nem alszom jól esténként
túl tágasak a szobák
a feleségem szeret
minden napom izgalmat rejt
csak éppen nem vagyok kíváncsi
hiába izzadtam 7 sárkány tüzében
most mégis utálom ezt a földet utálom magam
nem szeretek kijárni a szőlőbe
pedig minden délben hívnak a varjak
néha fáklyákkal és vasvillákkal álmodom
és félek a felkeléstől
úgy is mondhatnám hogy
farkasbőrbe bújt az ártatlanságom
szóval nem jó itt és én is megváltoztam
azt hiszem öreg lettem vagy ami még rosszabb ragaszkodó
rettegve vigyázok mindenre ami van
és kevésnek érzem azt is ami sok
de kérlek ne érts félre uram
nem kívánnám soha
királyságod másik felét
ha lenne elég bátorságom
hidd el nekem
most rögtön
erről is lemondanék
