
Mert nem tudom a szél honnan
borzolja hajam ma éjjel,
sirályok a Szamos felett
sírnak hajnal szenvedéllyel,
nem alszom többé, a szálló
úgy lebeg egy álom szélén,
mint a szívekben a háló:
összefogva a szavakon
túli csöndet kosarakba,
cigányok fonták még Zentán,
onnan vitték a magasba,
Isten a parton mossa a
Bibliát, áztatja hosszan,
nézi az elúszó betűk
hogy mennek és szarakodnak,
nem tudnak szeretni jobban,
mi legyen, ázott fű szépen
kinő rajtam, a Szamosban.