még nem politikai (versek)

még nem politikai

azt álmodtam hogy rendhagyó irodalomórán

vagyunk ágnes benji feri meg én

kvízjátékot raktak össze a verseinkből

a diákok meg ki kellett találják

melyik sort ki írta

és a diákok között ott ült

orbán viktor is

amfiteátrumszerű díszteremben

négy osztály egybecsődítve

furán hangzott mikrofonban magyartanárnők

szájából az hogy szeretem ha megbolondul a szöveg

meg ami utána jön

hogy felmentjük az igazságot a szolgálat alól

és varjúnak születtünk a galambság csak utópia

meg tőlem azt hogy nevetünk mind csak én nem

de a diákok azt hiszik azt is ágnes írta

feri megint azzal jön hogy a forradalom büdös benji meg tetovált

ágnessel összenézünk egyszer majd szóhoz jutunk

orbán viktor

a szemét dörzsölgeti álmosan vagy csalódottan nem tudom

majd felveszi csattos bőrtáskáját

sose láttam még táskával a kezében

és elnézést kér feláll ki akar menni de sok a diák

egyenként kell felálljanak a lenyitható székekről

a kvíz is szünetel amíg elér az ajtóig

csak akkor néz fel amikor karját derékszögben tartva

integet

legtöbbször természeti katasztrófákról álmodom

gyerekkoromban pl arról hogy a blokk pincéjébe bújunk

és csak egy hátizsáknyi játékot vihetek magammal

a babák több helyet foglalnak mint a matchboxok

de mindegyik nagyszülőmtől illene csomagolni valamit

nehogy rosszulessen nekik

és egyébként is

milyen libsi mondat az hogy természeti katasztrófákkal

meg miniszterelnökökkel álmodom

az még nem politikai hogy

álmomban orbán viktor

unja a verseimet

és az sem hogy háromszor leírtam a nevét

ettől még nem kell azonnal elhatárolódnom

felborítanom egy szobrot vagy visszafizetnem az ösztöndíjam

anyu sikerült anyu

sikeresen semleges lettem

megmaradok békés centrista ébrenlétben

két rossz álom között egy hátizsáknyi játékkal

jobbkéz

és még mindig ott ül a bmw-ben

nagyon lassan hajt mellettem és

lekezelően néz pedig már

gyűlnek az autók mögöttünk és

csak idő kérdése hogy

rendőr is jöjjön

hasonlít vadim tudorra

azt kérdezi hogy a domnyisoára

nem ismeri a közlekedési

szabályokat vagy csak azt hiszi

hogy ő biciklis és neki

mindent szabad

ezt így domnyisoarásan kérdi

biztos hallottam én is

a jobbkéz-szabályról valamikor a tévében

visszaszólnék de nem tudok

ismét gyerek vagyok akit hazugságon kapnak

akit kapuba állítanak tornaórán

mert a pályán túl halkan kiabál

és akinek egyszerűbb bevallani azt is ami

meg sem történt

mint vitába szállni idegenekkel

felhajtok a járdára és várom hogy elmenjen

de tovább gurul mellettem mint akinek

jó az utcán veszekedni

a felesége megszeppenve néz az

anyósülésről

kezében iphone

olyan szögben tartja hogy

akár engem is filmezhetne

hátulról dudálnak kettőt

egy taxis átmegy a folytonos vonalon

hogy megelőzzön minket

annyit tudok hogy

az elsőbbségadás elmarasztalásáért büntetés jár

akárcsak a forgalom fenntartásáért

és a forgalomban közlekedők zaklatásáért

na mi van

a domnyisoára nem ért románul?

akkora undorral nézünk egymásra

mintha rokonok lennénk

alo hozzád beszélek kiabálja a bmw-s

mire határozatlanul beintek neki

aztán gyorsan el is kapom a kezem

szégyellem hogy jólesett

fel is dughatja magának a jobbkezét

gondolom magamban de még ezt se mondom

megfordítom a biciklit és felülök

hallgatom hogy szentségel hogy azok a kurva biciklisek

meg trotinetisták

ő szexista én nem ismerem a kreszt

előveszem a telefonom le akarom

fotózni a tett helyszínét

a stoptáblát a biciklimet

legyen mivel védekeznem

ha feljelentene

vagy ha a felesége mégis videózott volna

és feltennének az info trafic judetul clujba

végül mégsem készítek fotót

elteszem a telefonom és

felhúzom a biciklit a járdára

szembenézek a háromszögű táblával

megállok

lehet mégse volt elsőbbségem

lassan oldódik a forgalmi dugó

sötétedni kezd és nincs mellényem

sötétedik és merül a hátsó lámpám

megbüntethetnek ezért is

szégyellem hogy arra gondolok

a pasim biztos jót röhögne

ha elmesélném hogy beintettem

egy bmw-snek

aki hasonlított vadim tudorra

szégyellném hogy arra gondolok

úgy mesélném el neki a történetet

hogy nekem volt elsőbbségem

Mărcuțiu-Rácz Dóra 1996-ban született Nagyváradon. 2016 és 2020 között a BBTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója, magyar–angol szakon diplomázott. A Helikon szerkesztője. Prózát, lírát, kritikát, tanulmány- és műfordításokat közöl, valamint rendszeresen tudósít irodalmi rendezvényekről. Legutóbbi kötete: már minden nő hazament (Erdélyi Híradó Kiadó – FISZ, Kolozsvár–Budapest, 2020).

‍