.svg)
Fáj ezt az őszes tekintetű kutyát szeretni.
Ahogy körbetekint, odamegy a székhez,
Némán megszagol, nincs kérdés, válaszra nem vár,
Csak néz a maga pőre tekintetével.
Mit lehet kezdeni a mohósággal,
A lángba boruló arccal szemfenékig.
Ezt a kutyát aludni sem kéne hagyni,
Hogy tudatának minden pillanatában észleljen.
Elmenni sem kéne hagyni.
Felmarni a betont lába nyomán,
Véres körömággyal kaparni utána,
Belekapaszkodni a lábába,
Mint valami rossz kolonc.
Fáj ezt az őszes tekintetű kutyát szeretni.
Paplan helyett ráhúzni a testre melegét,
Szivárogjon a pórusokba, vegyüljön el
A többi testnedvvel, mert különben fáj,
Ahogy ez az őszes tekintet, ez az éhes kutya szeret.
Ahogy napról napra a gazdám lesz.
