Magyar átiratok: Ne félj

Filep Norbert: A zene, amit látunk
mert megtehetem, én meg is teszem.nem tervezem, csak úgy nekieresztem.elveszem, amit nem adott meg a világ.felépítem a templomom. küzdjél, fiam, és profitálj.
és jól összezavarlak, hátha eltemeta torkodig felömlő gyűlölet,és csírát hajt benned a félelem,és mikor megteszem, megcsókolod kezem.
a házakat egy infravörös éjszakán,mi lenne, hogyha rájuk gyújtanánk.pusztuljanak és vesszenek azok,kik máshogy hajladoznak – ők nem mi vagyunk.
a fákat is, hogy megszökött a zsákmány,mi lenne, hogyha mind domesztikálnánk,legelhess, birka, legelj elíziumot,kérődzz, fizess, kérődzz – leszek jó pásztorod.
mert nélkülem neked keresztbe tesznek,a bennszülöttek és a jövevények,a testvéred, ki veled volt, most indul ellened,el akarja venni, ami a tied.
mert vagy te égsz, vagy mások égnek.bla bla bla. bla. blabla. így mondták a régiek.de adok hitelt, édes, én megmentelek.adok cirkuszt és száraz kenyeret.
adok félóra gyógyszerreklámot, hogy élhess.adok liturgiát, hogy hova nem szabad, ne nézhess.adok a virtuozitás helyett neked virtuális játszóteret,hogy tudd, szívem, számít a véleményed.
önfeledt világot inkarnáló madár helyetta látszat stiláris bizonyosságát hozza csőrébenaz özönvíz után az égő galamb az ellenőrzöttjégtáblaolvadásból kilövi nukleáris rakétáit
az utolsó megveszekedett reality tévésztára mi szerelmes közös tükrünk hát nem gyönyörűkényes gesztusai mögött eszik a jóllakotta moslékot magához kaparja az éhező
ezt nem én mondtam, meghekkeltek, jobb, ha elfelejted.látod, hogy lesnek ránk, de én téged szeretlek.aludj nyugodtan, állj a sorba, igyál és egyél.minden rendben van, amíg engem látsz – ne félj.