Magunkra találni a történelemben

Kulin Ferenc: A történelmiség elve és a jelen horizontja. MMA Kiadó, Budapest, 2021.

A történetiség elve és a jelen horizontja című kötet Kulin Ferenc a Magyar Művészet folyóiratban 2013 és 2018 között megjelent írásainak a gyűjteménye. A szövegek két tömböt alkotnak, a tanulmányokét és az interjúkét.

Az első rész a magyar kultúra 19. és 20. századi fontos kérdéseiből válogat. Hogyan nem akart Kölcsey a politikai játszmák áldozata lenni? Lehet-e egy nyelv a politika áldozata? Arany János Dante című ódájának elemzése, 20. századi filozófusokat és szellemi áramlatokat idézve, jó ürügy a mindenkori utókor magasabbrendűségi érzésével való leszámoláshoz? Hogyan maradhatott életben évszázadokon át az Erdély-mítosz, amikor minden generáció a saját bőrén tapasztalhatta a véres valóságot?

A sokszínűség ellenére is egységes marad Kulin kötete. Tanulmányait, interjúit fátyolszerűen vonja be a politika. Kulin Ferenc egy pillanatig sem tér el nézeteitől. Ám ez a kitartó elvszerűség nem tolakodó és nem bántó. Sőt, ebből az állásból tesz látható erőfeszítést arra, hogy lényeges kérdésekben valamiként hozza – ha nem is közös nevezőre –, de bár egy képzeletbeli tárgyalóasztalhoz az alapvetően a politika miatt szekértáborokra szaggatott társadalom képviselőit. Ennek érdekében nem fogja vissza magát attól, hogy oly kérdésekben is hangot adjon komoly kételyeinek, amelyek voltaképpen annak az eszmei alapon való összetartozásra épülő közösség szellemi kincstárából származnak, melyhez ő is tartozik.

Ha valaki jól dokumentált ellenérveket tud felsorolni a kérdésfelvető hallgatóságnak, akkor azt jelenti, hogy megtörtént, amit a szerző jóformán mindegyik írásában szorgalmaz: közös tárgyalóasztalhoz ültek a különböző nézeteket valló emberek.