Leoninus, augusztusban

Vénül a harmonika

‍

(Márkus Barbarossa János feladványa)

‍

Míg vörös, ó, a szakállad, addig biztosan állnak,

Állnak Bécs falai, s Bécs addig valaki.

Halljam a harmonikádat többször, nagyszerű állat –

Vénül a harmonikád? Jól fújjad legalább.

‍

Hogyan lehet túlélni egy hal belsejében?

‍

Jó, hát itt van a hajnal, most mit kezdjek a hallal?

Jónás könyves, segíts, cetmélyen, te, a kincs.

Egy könyv mégse sebészkés, bicska se volna ma sértés

Mit tennél te, Mihály ott, hol semmi se fáj?

Bárhova nézek, a hal van rémisztő hal-alakban;

Halformája se van, mása se sincs, pararam.

Várom, nem jön az ötlet, egy menedékem a könyv lett,

Fény gyullad s kinyitom: nagy mű áll papíron.

Olvasom, olvasom egyre, hangosan olvasom egyre,

Kultúránk, te segíts, cetmélyén kicsi kincs.

És segít is, hiszen érzem, gond van a halszagú mélyben,

Hányni fog, ó, a szegény, és hányás leszek én,

S így kell, felfogom egyből, megszabadulni a cetből:

Légy hányás, te magyar, mert a cet élni akar.

‍

Migránsügyben a tápos

‍

Migránsügyben a tápos konzekvens alabárdos,

Őrt áll, és amíg áll, gazdát vált a határ.

‍

Kerekesszék

‍

Rettenetes kerekesszék jön, mint sorsszerű esszék

Jönnek szembe ahogy – ellépjek? mi a jobb?

Rémisztőn, adysan jön, mint egy molyszagú öltöny

Estéken, melyeken nem vagyok épp eszemen.

Bús s búsabb kerekesszék jön, mint szent Ady-esszék,

Fut tova, fut tova, fáj, és befogadja a táj.

Jó kerekesszék, állj meg, majd míg állsz, gyere, áldj meg,

S fuss tova, látva, mi van – nélkülem és adysan.

‍

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája idén is megszervezte a Kolozsvári Magyar Napokon a már hagyományosnak számító helyszíni versírást. A közönség által megadott témákat ez alkalommal leoninusokban szedték versbe a meghívott költők. Egyed Emese, Horváth Benji, Karácsonyi Zsolt, László Noémi és Szálinger Balázs a Bulgakov Kávéház teraszán rögtönzött írásait közöljük lapszámunkban.

‍