.svg)
Albert Homonnai Emőke: Lencsi könyve. Versek egykori gyermekhangra. Fazakas Ildikó rajzaival. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2017.
Akik egymáshoz korban közel állnak, azokból egykönnyen ikerpár lesz a környezet szemében. Ez történik az itt fellapozott gyermekvers-kötet főszereplőivel is, bár egyáltalán nem ikrek ők, és igen fontos, hogy a könyvet az időben későbben érkező leányzó hangján írták. Hogy ne mondjunk olyan csúnyát: a kisebb.
Időben, térben egyaránt sokfelé ágazó rímes-ritmusos utazásra indul, aki Lencsi könyvét fellapozza, merthogy a szerző a huszadik század harmincas éveiben született kislány szemén át láttatja azt a családtörténetet, pontosabban egy családtörténetnek azt a részét, amit a gyerekszem fölfog.
Olyan tárgyak, fogalmak kerülnek be e versek világába, melyek a gyermeki szem szűrőjén fönnakadnak. Lencsi lencséjén át bámészkodva tarka forgataggá szerveződik a fánk, a sakk, a torokgyík, az uzsonnavendég, fölvillan egy esetleges nyúlvadászat, betoppan a festő nagybácsi, a talán Bécsben vigadó nagymama, említést nyer a tikmony és a derelye lelki ereje.
Rövid látogatást teszünk egy budapesti leánynevelő intézetben még Jékelyi igazgató úr idején: „Tanévet kezdünk a Baár-Madas-ban,/ meg fogjuk szokni új helyünk lassan,/ (…) Jékelyi tudja, hogy mi a pálya,/ szakmai már ez ártalom nála.” Mindez teljesen rendben van, persze a múlt század derekáról lévén szó előkerül a háború, a házkutatás, a légópince és a gettó témája is, melyek súlyát enyhíteni hivatott a játékos ritmusra szökellő sok kézenfekvő rímpár.
A Gutenberg Kiadótól immár megszokott, rendkívül igényes kivitelben büszkélkedő könyvecske játékosan vezeti végig kis olvasóit a huszadik század derekán regisztrált-elképzelt női sorson, melyet itt-ott bizony nehezbít az elbeszélő testvér „kisebbségi” helyzete. Vigasztalódhatunk azonban mégis azzal, amit mindannyian, kiknek közeli testvérünk van, tudunk: akik egymáshoz korban közel állnak, azokból egykönnyen ikerpár lesz a környezet szemében.
