.svg)
Az, ahogyan ma az írói életművek közreadásának mikéntjéről gondolkodunk, az összefonódik s egyben el is választhatatlan Dávid Gyula munkásságával. Tájainkon annak a mércéje, hogy milyen a megbízható magyar nyelvű kritikai szövegkiadás, az Dávid Gyula irodalomtörténész szöveggondozói gyakorlatával egyenlő, amiben kutatói elhivatottság, tájékozottság és tudás társul az adott tárgyhoz legvégső pontig elmenő filológusi pontossággal. Önzetlen, póztalan segítőkészsége, a munka iránti szeretete és feltétlen alázata olyan kifogyóban levő emberi viszonyulásmód is egyben, amelyben a hasznos szolgálat éthosza munkál, és léteznek valóságosan fontosabb értékek, mint az ő személye.
Dávid Gyula könyves életműve még az 1950-es évekbeli kiadói munkásságára (Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó szerkesztőjeként 1951–53) nyúlik vissza, amely kényszerű kitérők után a Kriterion Könyvkiadóbeli és az általa alapított Polis Kiadóbeli munkásságával folytatódik.
A Kriterion Könyvkiadó 1970–1990 könyves termésének egyik pillére a kolozsvári fiókszerekesztőségben zajló munka, amely szintén az ő nevéhez is fűződik; az ebből a műhelyből származó köteteknek is köszönhetően vált az intézmény a kommunista diktatúra időszakának egyedülálló és kivételes kulturális megvalósításává és nemzetiségi megaintézményévé.
Dávid Gyula élete és munkássága a könyv köré épül fel. Olyan életforma ez, amelyben a jó szerkesztői hozzáállás egyben a minőségi könyv céljaival való azonosulást jelenti: a könyv fizikai, eszmei-tartalmi súlya, borítója, szedése, grafikai kivitelezése, korrektúrája, példányszáma, elképzelt ideális olvasója, kelendősége mind a könyvcsináló ethosz tartozéka, ahol a szerzői szöveg és szerkesztői változata párbeszédében minőségi könyv születik.
A Romániai Magyar Írok sorozat gondozójaként megbízható szövegkiadások, monografikus és tematikus szövegek jelennek meg a Kriterion-korszak terméseként,; s szerkesztői feladatokat meghaladó irodalomtörténeti munkák, mint amilyen a Kemény Zsigmond Társaság, majd az Erdélyi Helikon és a Szépmíves Céh levelesládája, vagy a Gaál Gábor-, Kuncz Aladár-, Benedek Elek-, Petelei István-levelezéskötetek kiadása. A Kriterion-időszak önmagában is egy életművet kiteljesítő gazdag és termékeny korszaknak tekinthető. A kivételes Dávid Gyulai életmű az 1989 fordulat után is a Polis Kiadó közegében egy olyan könyvműhelyt teremt, ahol a koncepciózusan kitalált sorozatok mellett neki köszönhetően a romániai magyar irodalom több jelentős életműve, mint amilyen a Bánffy Miklósé, Reményik Sándoré, Molter Károlyé stb.
Ezen életművek sorába illeszkedik Bálint Tibor utolsó nagyregényének, a Bábel toronyházának a kiadása 1996-ban, melynek szövegét szintén ő gondozza, amely mintegy lezárja a Zokogó majommal és a Zarándoklás a panaszfalhoz c. Kriterionnál megjelent regényekkel együtt alkotott trilógiát, s válik a Bálint Tibor-i írói életmű megértésének egyik kulcsává.
Gratulálunk, hogy Dávid Gyula irodalomtörténészi, szerkesztői, műfordító, könyvkiadói és intézményteremtői sokoldalú és kiemelkedő munkásságáért, s egyben a Bálint Tibor életmű megismertetésében vállalt meghatározó szerepéért Bálint Tibor-emlékdíjban részesül.
