Közellét és közélet

Negyedik alkalommal szervezték meg a Helikon-délutánokat: a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten, május 12-én a József Attila-díjas Kulin Ferenccel beszélgetett Egyed Emese. A Közellét, nemzet, Kölcsey nevet viselő beszélgetés fokozatosan bontotta ki Kulin életpályája köré szerveződő fogalmakat.
Egyed Emese tanári tapasztalatairól kérdezte a meghívottat, aki az ELTE és a Károli Gáspár Református Egyetem irodalomtörténeti tanszékén is tanított – rengeteg diáknak tudott maradandót nyújtani a reformkor irodalmáról, de mégis azokat tartja magához közelinek, akikkel a későbbiekben az aktív irodalmi életbe is belekapcsolódott. A Mozgó Világ folyóirat főszerkesztőjeként olyan kultúrpolitikai erővonalak megteremtésére törekedett, amelyek a belterjességet, az kései urbánus-„népiesch” közötti szakadék mélyítését ítélték el. Az egész magyar művésztársadalom megszólítása nem volt lehetetlen feladat szellemi tendenciákra épülő írásokkal.

Sánta Miriám fotója
Kulin Ferencet Egyed Emese romantikus alkatként értékelte, a szó valódi művelődéstörténeti értelmében: identitása, alkotói koncepciója, alkati beállítódása nem követi a hivatalnokit, fontosnak tartja a múlt és jelen értékszembesítését, s ezáltal közelebb kerül Kölcsey egyéniségéhez is. Elmondása szerint számára Kölcsey „túlszárnyalhatatlan eszmény”, aki mindig újat tud mondani – s kevés irodalmi-közéleti vagy politikai egyéniséget tart számon, aki erre képes. Kulin Ferenc saját életére reflektálva elmondta, hogy furcsa összjáték alakult ki politikusi pályája és irodalomtörténeti Kölcsey-elemzései között, hiszen maga is hasonló egyensúlyt kellett találjon a nemzet, a haza mára igencsak túlterhelt fogalmai és a művészi tevékenység között. Válságos élethelyzetei kreatív kényszerként csapódtak le benne, ezért három olyan reformkorhoz kapcsolódó drámát is írt, amelyek hasonló szituációkat dolgoznak fel (például a testőr Besenyeiről).
Kulin Ferenc számára nem a szépirodalmi alkotások jelentették a legfontosabbat – nem is tartotta soha írónak magát –, hanem a hatalom, politika, művészet egyensúlyán dolgozott mind a rendszerváltás előtti időszakban, mind azt követően. Egyed Emese belefűzte a beszélgetésbe Vörösmarty és Petőfi vitáit is ugyanezekről a kérdésekről, amit Kulin egy Vörösmarty-idézettel zárt:,,én magammal akarok békében élni, nem a világgal”.
A beszélgetés múltba tekintő hangulatát erősítette az is, hogy kézről-kézre járt a Mozgó Világ 1982-es áprilisi száma, amelyben a délután meghívottjának és néhány tanítványának szövegeit is el lehetett olvasni.