.svg)
Rácmolnár Sándor: Jégsapkák
Bágyoni Szabó Istvánnak
A nemzetmentőket akár az
elszabadult mágnes bolond hév
vel rántja vissza magába az
idő A jelen hálátlanság
ánál csak a jövő közönye
irgalmatlanabb Megírt történ
etek maradnak olvasatlan
ul Tanuljunk azoktól akik
a vészidőkből nem tanultak
és fejeik hulltak akár a
hó A fejek Hazáról beszél
tek árvacsalánok mintha bár
mi értelme lenne még S akik
nem maradtak kéményükre pap
írból varrtak gólyát és könnyez
ve verték le eresz alól a
fecskefészkeket Könny és elhányt
fogak keveredtek a károm
kodásban A távíróoszlop
ok hármat kölykedztek s medréből
kilépett a misére szólít
ó harang Volt ki a megértés
ért esengett de kilóra ki
mérték a hentesboltok jéghid
eg pléhpultjain A kirakat
ban a szívük még sokáig lük
tetett Szívük a kék Szilvát cser
éljen ki kereket cserél A
sánta arab megnémult a né
ma holland elhagyta maradék
eszét A taxis megtörölte
taknyos alkarjával verejték
ező homlokát és csak annyit
mondott bagószagú fogai
között szuszogva fújta ki a
forró levegőt futye meg még
annyit és magyarázatul kont
akt szekszuál A füves cigar
etták csak később kezdtek el hat
ni rá Solness zuhanásában
a kései szerelem teljes
edik be Ki a szerelem ma
ga Sokáig nem történik ily
enkor semmi Vagy csöndes meghal
ás Az egymást elmetsző fátylak
on keresztül láthatóvá vál
ik a vízen járó kék szakáll
án megcsillanó idő Aki
bújik semleges és védtelen
aki gyáva az halott örök
idejű nem Nincs kinek mit kin
számon kérni Nincs a bűntelen
séget kinek megbocsátani
A fákról csorgott a diktátor
méz élők szájába halottak
csorba szájába fénytelen szem
e közé Kik kenyérért álltak
órák hosszat sorban most manná
ért sorakoznak A himnuszok
alatt ülve Hazádnak lendül
etlenül szétnéz okos fejé
vel nem rem A kérdést persze ill
etlenül fel kell tenni hány mar
ék por a régi barátok kik
kel savanyú hideg borokat
ittunk és bámultuk az előt
tünk elringó kiscsajok karcsú
csípejét jobb esetben virág
ot locsolnak a mennyország ab
lakán kihajolva rosszabbkor
a pokol időtlen üstjei
ben rotyognak örök emléke
zésre ítélve Az ifjúság
édeskés illatában elke
veredik a kórházak orvos
ságszaga fényei között a
műtők stadionnyi reflektor
ai s az erkély alatt már az
emlékcsinálók céhe vára
kozik elszánt türelemmel Az
emlékgyalázók A lélek űr
(essége tomboló üresség)
