A negyedik alkalommal megrendezett Kolozsvári kikötő rendezvénysorozatának első hajója november 26-án kötött ki a Bulgakov kávéház emeleti termében, ahol Döme Szabolcs, Harag Anita, Kovács Edward, Ádám Szilamér beszélgetésére került sor Sánta Miriám fedélzeti tiszt vezetésével. A beszélgetést Karácsonyi Zsolt nyitotta meg néhány szóval, ahol felvezette a kikötő rövid történetét és felhívta a figyelmet annak interkulturális mivoltjára.
Sánta Miriám ezt követően megkérte a résztvevőket, hogy röviden mutatkozzanak be és beszéljenek alkotói szokásaikról, motivációikról. Elsőként Döme Szabolcs kapott szót, akinek szóba került novelláskötete, A felhő neve, amely a zentai zEtna könyvkiadó gondozásában jelent meg, amit példaképe és pártfogója működtet, Beszédes István. Döme kipróbálta már magát magyartanárként, illetve egy ideje második kötetének kéziratán dolgozik.
Az irodalmi portálokon gyakran publikáló Harag Anita készülő novelláskötetéről beszélt, ami többnyire az elmúlt három év szellemi terméke. Szerinte kezdőként a legfontosabb a türelem, maga a fejlődési folyamat, valamint a vélemények, kritikák elfogadása. Ezzel Sánta Miriám teljes mértékben egyetértett, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy a kritikák a szövegekre vonatkoznak és nem az alkotót minősítik. Ezután a kolozsvári bölcsész kar diákja, Ádám Szilamér kapott szót, akinek nemrég volt a Bretter Kör meghívottja. Ádám már több éve foglalkozik írással, de ez az utóbbi két évben vált „komollyá”. Szerinte a fejlődés kulcsa a rendszeres írás, valamint a visszajelzések folyamatos keresése. Erre Sánta Miriám a mindennapi írás problematikusságát emelte ki, ami a lírai művek esetében fokozottan jelen van. Végül a székelyhídi Kovács Edward, fiatal költő mutatkozott be, aki inkább debreceni kulturális közegekben publikál. Kovács középiskolás kora óta foglalkozik írással, de szövegeit mostanra találja elég készeknek, letisztultabbaknak. Sánta Miriám következő kérdése az írói példaképekre, valamint azok hatásaira vonatkozott. Kovács Edward Borbély Szilárd, valamint Horváth Imre Olivér költészetét emelte ki, aminek jelentősége számára a végességtapasztalatban nyilvánul meg. Ádám Szilamérra a legnagyobb hatással az orosz irodalom van, kedvenc szerzői, Bulgakov, valamint Dosztojevszkij. Harag Anita leginkább Szvoren Edina művészetével tud azonosulni, annyira, hogy már két éve nem olvassa, mert fél, hogy elnyomja a saját hangját. Másik kedvence Bencsik Orsolya, valamint Raymond Carver, aki Döme Szabolcsra is hatással volt. Döme Szabolcs példaképe régi irodalomtanára, tulajdonképpen az ő hatására kezdett el írni.
A beszélgetést felolvasás követte, amit Döme Szabolcs kezdett el, Fejbunker című rövidprózájával. Ezután Harag Anita 25m című novellája következett, aminek középpontjában a családi problémák állnak. Ádám Szilamér egy hosszabb, még nem publikált szövegének cím nélküli részletét olvasta fel, ami a szakításról szólt pimaszul ironikus hangnemben. A felolvasást és az estét Kovács Edwárd sötét hangulatú versei zárták.