Kollégák, barátok, feketemunkások – Lövétei Lázár László könyvbemutatójáról

Mindenki volt fiatal, és mindenkinek kellett a pénz: ennek közismert megoldása volt a feketemunka. Arról, hogyan zajlottak a feketemunkások mindennapjai, elérnek-e a napsütötte sávig, milyenek a legboldogabb ízek, és egyáltalán miért kívánkoznak megírásra ezek a történetek Karácsonyi Zsolt kérdezte Lövétei Lázár Lászlót Feketemunka című kötetéről a Bulgakov Irodalmi Kávéházban október 8-án. Sokak számára ismerős a feketemunka fogalma: vagy mi magunk, vagy rokonaink, barátaink dolgoztak már külföldön jobb kereslet reményében. A könyvbemutató kezdetén Karácsonyi Zsolt is felvázolt röviden pár anekdotát a vendégmunkások fraternitásáról, például a bukaresti szobafestők összefogásáról az őket kihasználók ellen. Lövétei Lázár László is dolgozott feketemunkásként: legújabb verseskötetében (Feketemunka, Kalligram, 2021) saját vagy kollégái élményeiből építkezve mutatja be a feketemunkások külföldi életét. „Nincs ebben semmi újdonság” – jegyezte meg a szerző, mondhatni általános tapasztalatokról ír, mégis érdekes kérdésnek tartja azt, hogy miért kívánkozott ki belőle ez a történet. Kiderült, hogy a vendégmunkás-tapasztalatnak egészen a kilencvenes évekig nyúló irodalma van, akár német nyelvterületen, akár magyarul (Karácsonyi Zsolt ennek kapcsán Koppány Zsolt műveit emelte ki).

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
Lövétei Lázár László meghatározó előzményként Domokos István Kormányeltörésben című nagyversét említette meg, ugyanakkor a fiatal Orwell bányászriportjai is nagy hatással voltak rá (magyar nyelven Lázár Péter fordításában jelentek meg A wigani móló című kötetben). Eredetileg portrék is kellett volna szerepeljenek Orwell kötetében – ezzel kapcsolatban helyezett el Lövétei Lázár László néhány tanulmányrajzot a Feketemunkában.

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
Fontos kiemelni, hogy maga a szerző sem szereti sokat erőltetni a vendégmunkás-tapasztalat szociológiai hátterét. Lövétei bevallotta, úgy érzi, a kötet eddigi recepciója is elsődlegesen a nyomor- és szegénységköltészet irányából határozta meg a Feketemunkát, így háttérbe szorul a kötet többi törekvése, így például az irodalmi utalások – kiemelte például Petri György Hogy elérjek a napsütötte sávig című versét, amelynek nyitósorát parafrazálja Az utolsó munkásban (azzal a megjegyzéssel, hogy a feketemunkások közt nincs napsütötte sáv, „ez nem az a világ”).

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
Szó esett továbbá arról is, mennyire érzi Lövétei szerepverseknek a Feketemunka szövegeit, miért fontosak a mottók a kötetben, miért csökkent az eredetileg jóval nagyobb volumenű szövegkorpusz ekkora kötetté, és milyen formai törekvések álltak például a felezőnyolcas használata mögött, amely a Kórházablak című versben tűnik fel. Kiderült, hogy a Kórházablak az egy éve elhunyt Mihály András „Bandi” kórházi öngyilkosságnak hatására készült el, emlékére a résztvevők meghallgatták a Ki tanyája ez a nyárfás című dalt (amelynek ritmusa ihlette a formát).

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
A résztvevők kérdéseiből arra is fény derült, hogy a versek annyira valószerűen működtek, hogy sokan saját feketemunkás emlékeire is ráismertek. Arra a felvetésre, hogy versei megfeleltethetőek lennének a kortárs „szociálisan érzékeny” „mozgalmárversekkel” Lövétei kettős érzéssel válaszolt: egyáltalán nem tartja magát „mozgalmárnak”, nem foglalkozik ezzel különösen, ugyanakkor szociális érzékenységét sem szégyelli. Nagy hatással volt rá például a román avantgárd, amely sokat segített neki a megfelelő hang és nyelv megtalálásában, hogy ezekről a tapasztalatokról hitelesen tudjon beszámolni.