Köhögni tanulunk - Borsodi L. László csíkszeredai kötetbemutatójáról

Balázsolás júniusban a csíkszeredai Gutenberg könyvesboltban. Valamiért még mindig hideg és csípős az idő, de odabent gyertya, fény és nagy, puha szőnyeg (cipővel ne lépjünk rá) vár. Borsodi L. László gyermekeknek szóló prózavers-kötetének bemutatóestje, Tomos Tünde, a kötet illusztrátora és Borsodi Balázs közreműködésével.

Borsodi L. László a mindennapokban tanár, aki magyar irodalmat tanít egy picit nagyobb gyerekeknek, mint amekkorák a könyvesbolt szőnyegén gurulnak. Szabadidőben, hétvégéken és vakációkban ír.

‍
A kötet címének több előzménye is van. Elsősorban megidézi a népszokást, amely a törökországi Sivas városában élt püspök emlékére kiosztott szentelmény: a torokbajok elleni áldás. Az első szövegben, amely a kötettel azonos címet viseli, még a felnőtt „locsog”, az áldás formulájával is kezdődik, majd fokozatosan tér át arra, ahogy a gyermek látja-láthatja magát az eseményt. Későbbi szövegekben inkább a gyermek beszél, e két hang közti különbség miatt nem is került be ez az első prózavers a kötetbe (amely talán kiindulóul szolgált a többi vers írásához). A történetek a svéd gyerekversek mintájára íródtak, az óvoda, az otthon világát, a hétköznapok hangulatát idézik meg.

‍
Balázs, akinek a kedvéért készült ez a kötet (de készül már a kislányhangon írt folytatás is, palotaforradalmat megelőzendő), részleteket olvas fel. Kedvence a Sebessség, bicikli című. Értjük, miért.

Tomos Tünde „halszemű”, elvarázsolt gyermek- és felnőttfigurái népesítik be a kötetet. A falon is megtekinthetők a kinagyított reprodukciók, és az illusztrátor bevallja, pont ezek miatt a különleges szemek miatt izgult egy kicsit eleinte, amelyek újításként jelentek meg munkájában és végül meghatározó jegyei lettek a kötet illusztrációinak. Tünde a mindennapokban színházi bábkészítőként dolgozik, el is hozta az általa készített Mátyás királyt, aki Az aranyszőrű bárány című darabban szerepel (a beszélgetés végén köréje lehet gyűlni, megcsodálni és megtapogatni a könnyű bábut, kézzel készített ruházatát).

‍
Szó kerül arról is, mennyire érdemes naplót írni, rajzolni, illetve hasonló szövegeket, prózaverseket keresni, amelyekben a gyerekek is fellelik magukat, megmozgatja a fantáziájukat.

‍
A bemutató második felvonásában előre nyomtatott bábformák kivágásának és kidíszítésének látnak neki nagy hévvel a csöppségek, én meg igyekszem kívülről és messzebbről figyelni ezt a nyüzsgő szőnyeget, mert bizony, én is köhögök kicsit már ebben a szeles júniusban.

‍