.svg)
Morvay László: Hal-táj
I. (állat)
hajnal vagy
más is
csak túl szétzárt rekesz
iszapban állat
iszapban neszez
inkább csak ne nézd
inkább csak ne ezt
inkább most nem fél
inkább most nem veszt
csak nincs mit
csak nincs itt
iszapban neszez
inkább csak ne nézd
inkább csak ne ezt
nem segíthetsz úgy sem
nincs kötél elég
s az ingovány
megmérte már
mit veszítene
ha önvizét
megoldaná
II. (akinek nem lehetsz)
öröklődik-e – nem tudom
hogy állat moccan
élő hús mélyén
szájfenékráknak hívják
ott találod
mosogatás közben
ott találod
mintha mindig is
ott lett volna
ott találod
nyelved hegyén
nyelved aszalt gyümölcs
csak Bagdadban szárítják
ilyen kérgesre a fügét
hogy késleltetné
a ritkás élvezetet
langy mélye
petyhüdt
királyi magvakat rejt
nyelved aszalt gyümölcs
nyelved királyi magtár
állatnak nem lehetsz apja
állat akinek nem lehetsz apja
állat mind aki nem hajlong magvadért
ó király
állat aki fél hogy kiejtenéd
aki fél hogy kiejtenéd
vagyunk
aki szuszog és fél és puha
fenéken elkaparja testét
vagyunk aki szuszog és fél
vagyunk és fogynak az esték
nyelvemmel
a nyelvem tapogatom
csikorognak zaccos üregében
főleg a kövek főleg a csillagok
nyelvemmel
a nyelvem tapogatom
nyelvem apám nyelve
nem lehettem állat
talán állat lakik benne
III. (apja)
a kórházban
már csak írt.
jól állt neki
ez a szűkszavúság
ahogy ideges betűi alatt
a papír moccanta
a néma arc moccanásait
a becsatornázott nyelőcső
az orron át a garatig
az ápolónők azt hiszem
irtóztak tőle
vonástalanná arcát
hiába varrták
fogait utolsó szálig
hiába tépték
mert bádogdob volt
az én apám teste
horpadások
rozsda
a beste szégyen
hogy végül elárvul
minden
akármi
hogy a ledobott játék
megvon
nem felejt
mert bádogdob volt
az én apám teste
klór lengett iszonyat felette
s néha kényes pontossággal
mintha méla angyalkák: csak éppen
mellényomták a tűt
a szürkületi fényben
