.svg)
A Kemény Zsigmond díj átadásakor a kezdet kezdetén a tisztelt közönség számára nem volt teljesen egyértelmű, hogy aki a mai est meghívottja, egyben a díjazott is. Szándékos volt ez a részünkről is hajdanán, no de most, amikor kilencedik alkalommal adjuk át a díjat, mindenki számára egyértelmű, mi következik, ki lesz a díjazott. Király Zoltánt díjazzuk ma.
Elsősorban idei lapszámainkban megjelent verseiért, amelyekről, ha megfontolt irodalomtörténész volnék, azt mondanám, hogy a poszt-, a neo- és a retróavangárd égisze, dicső égboltja alatt látták meg a napvilágot, de szerencsére, nem vagyok megfontolt, pedig igazán lehetnék.
Tehát, ha megfontolt lennék, elővehetnék dicső tanulmányokat, például Bréda Ferencét, mely szerint Király Zoltán, az erdélyi neogoliárd líra kiemelkedő képviselője. Az, hogy tisztelt szerzőnk mennyire neogoliárd, néhány évszázad majd békésen eldönti, azonban az mégiscsak egyértelmű, hogy Király Zoltán mindegyre kiemelkedik, emellett hangsúlyozottan erdélyi, erőst lírai alkat, még ha ezt igyekszik is V.É.K.A. alá rejteni. A V.É.K.A. jelentése: Világirodalmi Értékek Kanonizált Alakzatai. Megintcsak billeg a komolyság irodalomtörténeti tartálya, mert a Világirodalom, az Értékek és az Alakzatok igencsak foglalkoztatják tisztelt szerzőnket, de a Kánonok kevésbé. A Világirodalmon belül is elsősorban Közép-Európa érdekli, a középeurópai fíl-ing! Igen értékes, szegénylegényi ruhadarab, amit olykor keserves avangárd konoksággal gyűr be a férfifiókba, máskor pedig egészen élesre vasaltnak tetszik. Fontos ez: az élesség okán elsősorban.
Mert szereti éles iróniával egymás mellé helyezni a szavakat és nemigen hagy réseket közöttük, az olvasó kénytelen elfogadni a világot úgy, ahogy azt bemutatja. Éleslátással, derűvel. Mert a hétköznapok hullámaiban evickélő olvasó nehezen hiszi el, tényleg lehet bárkit is „óvodástársi szeretettel” köszönteni egy kocsmában, pedig lehet – és éppen ez a Lényeg! Sőt, lehet élni, Közép- és olykor Kelet-Európában is! Írni is lehet, inni is!
Mert, ami versbe íródik, az megmarad, mint példának okáért a csíki fekete sör, az egyik híres Király Zoltán versben, ahol „fogytán a csíki fekete sör”, de mert versbe íródott, valamennyi mindig marad belőle, nekünk, olvasóknak: biztosan!
Idei lapszámunkban megjelent verseiért díjazzuk, köszönjük, hogy három évtizede közöl rendszeresen a Helikon hasábjain. Isten tartsa meg a jó szokását!
Szívből gratulálok!
