.svg)
1.
azokban az órákban amikor az anyák arról álmodnak hogy
gyerekeiket simogatják
én utcákon bolyongok
parkokban erre-arra
nézem a kis szigeteket a hattyúkat
amelyek egyáltalán nem kecsesek
sört iszok cigizek és a kezem szaga mint a vasé
néha nem értem miért vagyok boldog
de legtöbbször ez a dolog nem áll fenn
2.
épp csak becsapódik az ablak
és tudod hogy innen már a jól kinyújtott test következik
és a csatatér elhagyása
tudod hogy az a darab fa egyben marad
bármilyen súly alatt
hogy a falióra ott marad
aztán jön az a pillanat amikor iszol
de azt látod hogy a pohár nem ürül
és arra emlékszel vissza
ahogy kérdezte hogy hol vagy
egy két három harang – hallottad ezt
és el akartad neki mondani
el akartad mondani hogy a füledben
a kis járatokban -
itt úgy tűnik van valami torony
és benn szertartás zajlik
az estét nem lehet a reggeltől megkülönböztetni
és nem tudod hogy a templomod falán mázolmányok vannak-e
vagy képek
a másik oldaladra fordulsz
ismét az van hogy nem a te álmod ez
nem kellett volna kopognod a bejáratnál
megtarthatod a cipőidet
és kiugorhatsz az ablakon első próbálkozásból
3.
teljen el ez a nap
jöjjön másik
halljam ahogy egy hónap elteltével azt mondod
nézd csak hogy alszik mint egy japán baba
csak kérdezgessem hogy mi van
semmi válaszold mosolyogva
és ne lássam még azt sem hogy minden el van veszve
hallhassak továbbra is
mint egy iszákos arca – rettenetben pihengetve
bármit
ami nem múltként hangzik
17.
egy szép napon megtaláltok valahol
nem lesz ott már egy lámpa sem
és én leszek az
teljesen ki lesz oltva a világítás
18.
az elmédben egy fiú rajta frakk
arca sötét karjai akár egy ráké
félig érett vöröses dinnyét hoz tálcán
ebbe nem lehet belehalni ebbe nem lehet belehalni
ismételgeted ismételgeted
miközben látod hogy a szervezeted feladja – egyik testrész
a másik után
egy bizonyos kézmozdulattal elutasítod az áldozatot
amíg egy túlságosan összekuszálódott gomolyagot próbálsz
kibontani
de elejted
de elejted
és vakon keresed az egyik végét
ennyit
19.
jó lehet amikor rossz
lehet lehet mondd most na
gyorsan mondd ne gondolkodj
jobb lenne ha egy pohár borral a kezemben ülnék
nem innám meg csak nézném ahogy csordogál
jó olajos legyen hagyjon nyomot
jól álljon ez így nekem
és ne öntsem magamra
az ing fehér mandzsettáira amelyeket kerek gombok tartanak
olyanok mint valami tüskék
mint két kis sün
mit két lélek akik sosem találkozhatnak
csak ha összeérnek a hideg kezek
valami ijedtségben ami nem is a sajátjuk
egyedül
még inkább egyedül mint -
de hagyd
idd meg ezt a vodkát
menj el a mosdóba töröld le a rúzst
bontsd ki a hajad
kerülj közelebb magadhoz
és ne mondj semmit
ne süsd le a szemed
nézz szembe és játszd azt
a játékot
a farkasszemest
mit gondolsz ki veszít
