.svg)
Szilágyi Rudolf (HU): Classical rehabilitation II.
Az éjszaka
Az éjszaka,
a fák lombjai
között,
kifecsegtem neked
minden bánatom.
Szárnyra kapott,
barátom,
s tovarepült
a félelem.
Most ott fonnyad
csendesen
az avas csúcson,
s hogy onnan
visszacsússzon
belénk,
nem sok
az esély, ne félj!
Szívemben
szívemben hordozlak,
keserű felismerés,
émelygek olykor.
nem kevés
teher ez nekem.
megcukroztuk
a mézet, édesem.
kimarja gyomromat
az édes-mázas
beszéd,
a habos-krémes
szenvelgés,
lekváros szeszély.
a teánkat, néha,
ihatnánk
üresen.
Aludttej
Aludttej illata lett
az ősznek,
s már nem is tudom,
mitől félek
jobban:
hogy tejes életet
fogok élni veled,
ezentúl?
vagy a laktóz
intolerancia
ül majd ki az arcomra?
a túróba!
fáradtan és megbuggyanva,
alvad meg bennem
megannyi kérdés.
Eltalált minket
Eltalált minket az ősz
beleszédültünk
a szerelem
buja avarába.
Must have illata van
csóknak, ölelésnek.
Késnek a buszok
s a veszekedések.
A szőlőnk savanyú csak,
a kedvünk nem.
Apró kőszív
Apró kőszívet
rendeltem
az interneten.
Gyorsan
túl leszek
operáción s
tengeren.
És mikor megnő
a kő a mellkasomban,
kihordlak alatta.
Világra hozlak,
hogy egymás
torkának eshessünk
boldogan,
újra és újra.
Levetkőztük
levetkőztük a megfáradt
nyarat.
az ősz eltitkolt vágya
jobban áll majd nekünk.
agyunk s lelkünk kimosva.
a szennyes kiteregetve.
felmostuk egymással
a padlót, de
megnyugodhatunk:
egy foltnyi
szenvedély
sem maradt utánunk.
Lustán szürcsöli
Lustán szürcsöli ki
belőlünk a nyár
az utolsó cseppeket.
A gátlásaink leolvadnak,
a kilóim, nem.
Annyit kínlódtunk
a magánnyal.
Egy pár kiló
szerelem
nem árt meg.
Egyvég
azért zsúfolt
minden hétvégénk,
mert egyvégben
mondom neked,
két végünk van:
egy vég
vászon,
egy vég
szerelem.
Jóember
jóember,
mit követtünk el?
vágyakozunk
a mennyország után,
míg démonok
potyognak
az égből?
légből kapott tán
e pokoli történet?
hagyjuk az ördögbe,
isteni vagy!
Felrobbant
Felrobbant az éves
szerelmi kvóta.
Tűz ütött ki a
fészkünkben.
A fő, hogy legény
vagy a gáton.
Desszertnek
klasszikus
piskóta,
s ugyanitt
krizantém
eladó.
A menyasszony is.
A vajaskenyér
a vajaskenyér
s a szeretők,
mind pofára
esnek.
enyém volt az
utolsó szó,
de lehullt rólad,
mint fáról
az elgyötört levél.
köszi, feladom.
Magadnak
Az idő ma csodás.
Kiábrándulhatnánk.
Magadnak találtál ki.
Nem fér hozzám
se kétség,
se szerelem.
S mikor kitálalok neked,
nem eszed meg.
Csak az idegeimet.
De nem érek erre rá.
Az idő pénz
és csalódás.
