Késik, kelet-európai időszámítás szerint – Sánta Miriám, Sárkány Tímea és Nagy Zalán könyvbemutatója

A harmadik SepsiBook első napján az Erdélyi Híradó Kiadó és az Erdélyi Magyar Írók Ligája közös programján, „Késik, kelet-európai időszámítás szerint” címmel három verseskötetet mutattak be. Sánta Miriám Kilenc szabad növény, Sárkány Tímea Boszorkányok nyara, Nagy Zalán Atlasz vállára veszi a holdat köteteit ismerhette meg a sepsiszentgyörgyi (olvasó)közösség. A költőkkel Horváth Benji költő, író, szerkesztő beszélgetett.

A zúgó, morajló arénában színpadra lépve elfoglalják a helyüket a költők, a beszélgetés felolvasással indul: Sánta Miriám versében madarakkal repkedő drón zizeg, Sárkány Tímea belső tájakon jár, Nagy Zalán meg szőnyeget terít a régi parkettára.

‍

‍

A felolvasást követően Benji kíváncsi, fantáziáló kérdése nyitja a beszélgetést: a fiatal szerzők mit csinálnának, ha éppen nem kellene nekük a megélhetésért dolgozni, azaz, ha „sok pénzük lenne meló nélkül”. A három költő válasza nagyon eltérő: Zalán megtanulna „becsületesen” gitározni, viszont nem mondana le a munkáiról, szüksége van a dolgok monotonitására az életében. Tímeának (aki tanárként dolgozik a mindennapokban) szüksége van a diákjaira, akik segítik abban, hogy egy impulzus-gazdag környezetben folyton megújuljon és felboruljon a saját világrendje. Számára ez az erő és ritmus segíti a versíráshoz szükséges vágyat. Miriám a világ összes pénzéért sem tudna egy dolgot csinálni, viszont ő sokkal funkcionalistább: ha sok pénze lenne, szebb bútort, jobb fényképezőgépet vásárolna. De nem tudna csak versírással foglalkozni, hiszen a versírás szakrális cselekedet, ami kiemel a hétköznapiból.

A kötetek felé közeledve külön kérdésekkel szól a moderátor a költők felé. Zalánt arról kérdezi, ki az az Atlasz. „Atlasz, akárcsak David Bowie, egy űrlény”, jön a válasz – a kéziratban is csak egyszer szerepel, a vezérversben, egy pillanatra meglátod az égen, mint egy UFÓ-t, aztán hirtelen el is tűnik. Ezen kívül a kötet címe egy pálya indulását jelzi, és azért csak a Holdat veszi a vállára a teljes égbolt helyett, mert a versek folyamatosan a rész-egész viszonyokkal játszanak, az önkép és a világkép töredezettségével.

‍

‍

Timi részéről arra kíváncsi Benji, hogy a boszorkányság vérkomoly vagy csak játék. „Én játszom ugyan, de ti vegyetek komolyan!”, érkezik válaszul ez a Szilágyi Domokos-idézet. Egyébként mindkettő jellemzője a boszorkányságnak, hiszen mindenkinek más-más az életútja, és még személyen belül is mennyit változhat ez a viszony. A kötet igyekszik feltárni, hogyan működik a spiritualitás, a boszorkányság és akár a székelység mint hagyomány. Miriámot pedig arról kérdezi a moderátor, hogy miben áll a kilenc növény szabadsága? A kötet címét A kilenc növény ráolvasása (Nigon Wyrta Galdor) című óangolszász ráolvasásszöveg modern angol változatából készült szabad fordítás és annak párverse, a kilenc szabad növény adja. Az óangol nyelvemlékben kilenc növény erejét idézik meg és hívják segítségül, hasonlóképpen cselekszik a szerző is, aki megénekli saját (gyógy)növényeit, amelyeket használt, szedett, amelyekkel kapcsolatba lépett. A szabadság, mondja, alapvető igény, amelyet a természettel való kapcsolatban lehet igazán megélni.

Egy kis laza igaz-hamis játék után a szerzők egy elképzelt jövőképről (nem) beszélnek. Miriám határozottan kijelenti, számára fontosabb a jelenben lenni, mint a jövőbe nézni. Nem szeretné elhagyni a jelenét, a mostani önmagát. Timi arra vágyik, hogy megélje/megírja legigazabb önmagát, és büszkén tudjon a mögötte hagyott időkre és az alkotásokra gondolni. Zalán meg csak szeretne megírni pár vagány verset.

A beszélgetés felolvasással zárul, majd a szerzők az Erdélyi Híradó Kiadó standjánál dedikáltak.

‍