Kereszténység és emancipáció - Aszem beszélgetéssorozatának első része

Kereszténység és emancipáció címmel került sor Aszem Szemkontakt elnevezésű beszélgetéssorozrának első endezvényére szerda este, a Tranzit terében. Bodó Márta, Darida Veronika, Dávid István, Pásztori-Kupán István, Székely Örs és Szigeti Attila beszélgetését Borbély András moderálta. Bevezetésként elmondta, hogy azért tartja fontosnak ilyen és ehhez hasonló beszélgetések létrejöttét, mert a kereszténység kapcsán kialakult egyfajta konszenzus, amely szerint pont a kereszténységre hivatkozva bizonyos politikai-hatalmi gyakorlatokat építünk fel, amelyek akár károsak is lehetnek, pont azért, mert nem diszkurziváljuk és kérdőjelezzünk meg ezt a fogalomkört.

A beszélgetés előzményeként Darida Veronika ugyanaznap délelőtjén tartott előadást Agamben és az esztétika destrukciója címmel a BBTE magyar filozófia tanszékén. Szigeti Attila biopolitikai felvezetőjét ő egészítette ki, röviden összehasonlítva Michel Foucault és Giorgo Agmaben hatalom-meghatározásait. Borbély András azon felvetésére, hogy a keresztény egyházakban az emancipatórikus törekvéseket háttérbe szorítja a hatalom kiépítésének szándéka, Bodó Márta felhozta Ferenc pápa radikalizmusát, aki a dél-amerikai felszabadítás-teológiára alapozva beszél és cselekszik. Szigeti Attila azonban rámutatott arra a tényre, hogy ezek a performatív cselekedetek főleg egy közösség belső megváltoztatására hivatottak, így feltevődik a kérdés, hogy van-e a társadalom számára emancipációs üzenete.

Székely Örs e gondolat mentén haladva továbbkérdezett és pontosított: vajon mi az a társadalmi struktúra, ami fékezi az emancipációt? Borbély András szerint végső soron a globális kapitalizmus, ez az önműködőnek hitt rendszer, amelyben az individuális életformaváltás tulajdonképpen öncsalás. A „strukturális bűnt” (Bodó Márta szavaival élve) pedig nagyon nehéz felszámolni például az egyházon belül, hiszen tulajdonképpen senki és mindenki hibája lesz így egy elnyomó rendszer fennmaradása. Pásztori-Kupán István abban látta a hibát, ahogy személytelenként képzeljük el a hatalmat, és felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy az egyházakban is csak emberek működnek, az ő tetteik eredményeznek változásokat vagy változatlanságot. Dávid István itt, Ferenc pápához visszacsatolva, rámutatott arra, hogy ezt az egyházat tulajdonképpen saját magától kellene felszabadítani.

Többször elhangzott az est folyamán, hogy az egyházak és egyháziak a hagyományra hivatkozva egy radikális kereszténység képét építik fel, tulajdonképpeni működésükben azonban pont ezt a radikalizmusukat, ezt a felszabadításra törekvésüket hagyják el teljesen. Jakab Villő Hanga, Székely Örs és Darida Veronika hoztak fel példákat arról, milyen egyenlőtlen társadalmi helyzetet teremt az egyházi iskolák magas állami támogatottsága és, hogy ehhez képest mennyire nem használják ki azt az emancipatórikus potenciált, ami ezekben a támogatásokban rejlik, illetve, hogy sokszor mennyire visszásan nem-keresztényi módon hoznak meg döntéseket arról, hogy kit és hogyan támogatnak. A beszélgetés bőven kitöltötte a neki szánt három órát, s végül Borbély András rekesztette be, azzal, hogy folytassák itt-ott, udvaron, kocsmaasztaloknál.


A képeket Ádám Szilamér készítette.