.svg)
Gagyi Botond: Silence 2.0
Egy új világvallásról
Mikor a térdemhez ér a Szentföld
oltárok nőnek a ligetekben
szelíden megvillan a Holt-tenger
amikor a kőkést beleejtem
Vadászraj húz el észak felé de
lám nálam fehér maradt az oltár
a bárányokat mind hazaküldtem
és nem bántom azt se aki ölt már
Babilon és Théba útnak indul
hogy megtérjen az én ligetemben
s palotáik fülledt tüdejéből
a függöny a sóhajtól idelebben
(1981–83)
A szentföldi Kilátó Eszpresszó
Tiszta időben nagyon messzire látok:
a lassan forgó kilátóteremmel
ellentétesen mozognak az időszakos tavak
és a sóval fedett pusztaságok.
Piszkosfehér leplek egy arab családon…
– üdítőt iszom és tovább nézelődöm –
nicsak, terepjárót vett Ruben gazda…
ott meg foglyokat kísérnek, ha nem csalódom…
arra kocog Johann Ritter, a Kóbor,
talpig vasban, köpenyén kereszttel,
a mecklenburgi paták alatt az Idő
csak homokos síkságot hagyott Jerikóból…
Jerikó… A Kilátó forog, kényelmes és örök.
A vendégek között az egyetlen vagyok
aki sejti, hogy még lebeg
Isten lelke az időszakos vizek fölött…
(1982)
