2018. október 25. délutánján a beregszászi nagyközönség is találkozhatott Szilágyi István Kossuth- és József Attila-díjas íróval. A beszélgetés az Irodalmi kilátó címet viselő rendezvénysorozat keretében valósult meg Magyarország Beregszászi Konzulátusa szervezésében.
Az idén októberben nyolcvanadik esztendejét betöltő Szilágyi István nagy örömmel látogatott el Beregszászba, ahová felesége, Szilágyi Júlia is elkísérte. Mint mondta: „Nem szívesen vállalok fellépést, de ide örömmel jövök.” A város vendégei két Ady Endre-verssel nyitották meg az estet, majd Szilágyi Mátyás főkonzul és Beke Mihály András beosztott konzul üdvözölte őket és az egybegyűlteket. A konzulátus Gulácsy Lajos terme zsúfolásig megtelt, akadt, aki állva hallgatta végig a másfél órás beszélgetést.
A köszöntők után Vass Magdolna, színművész olvasta fel a szerző Tájkép tutajjal című novelláját, ezt követően pedig az est két moderátora, Vári Fábián László és Csordás László vette át a szót.
Vári Fábián visszaemlékezett fiatalkorára, amikor megismerkedett Szilágyi István nevével, majd elmondta, hogy csak a kétezres évek elején sikerült elolvasnia a szerző több regényét, amelyek nagy hatással voltak rá. Amint fogalmazott: „Lapozgatás közben úgy éreztem, hogy Németh Lászlót olvasom. Mert ahol ő abbahagyta, Szilágyi István folytatta az irodalomban.”
Csordás László már bővebben faggatta a szűkszavú erdélyi alkotót, akiről a beszélgetés során kiderült, hogy nemcsak hallgatni tud jól, hanem mesélni is. Beszélt a Forrás nemzedékéről, kötetei szereplőiről és életéről. A diktatúráról is szó esett az Agancsbozót című regénye kapcsán, valamint az időről, mint központi motívumról alkotásaiban.
A közönség sem hallgatott, főként a hazaszeretet, a szülőföldhöz való ragaszkodás témáját feszegető kérdésekkel fordultak az íróhoz. Érthető, hogy a kárpátaljai magyarságot jelenleg ez érdekli leginkább, de akadt olyan is, aki arra volt kíváncsi, hogy miért nem járt közönségtalálkozókra és író-olvasó körutakra a szerző. Talán a legérdekesebb kérdés is itt fogalmazódott meg, mégpedig, hogy mit szólt Szilágyi István ahhoz, hogy munkásságát többen Németh Lászlóéval állították párhuzamba. Pista bácsi – akik kedvelik, így szólítják – frappánsan és a tőle megszokott módon válaszolt: „Jól tették.”