Székely Sevan: Kígyóbűvölő (Snake charmer)
Mit keresel, anyám, mit keresel,
mégis mit a szememen átnézve,
az ágyról lecsúszva, megkötözve,
mit keresel, amikor a kórházba
jövök hozzád, és ki akarsz szolgálni,
mintha tényleg hazaérkeznék,
mit keresel a folyosón elrévedezve,
amikor egy lepedővel támlához
rögzítelek, hogy le ne bukj a lejtőn,
és végre tolom kifelé a székedet,
mit keresel a fényben, mit keresel
bokrokhoz, fák árnyékába érve,
a szökőkút teknőseit figyelve,
mit keresel, amikor megkérdezem,
ez az egész hogy történhetett.
Mit kerestél, mondd, mit kerestél
a gondosan gyűjtögetett újságok
lapjait összegyűrve és lenyomva
sorban a mélybe, mégis mit kerestél,
hogy aztán állt a víz a vécében,
és mit kerestél a hideg nappali
kövén fekve, mielőtt behoztak ide
elgémberedve, nyelved azóta is
szürke, és nem tudom tisztára
mosni a műfogsorod, mit kerestél
a kihűlt csempén otthon, az asztal
mögé esve, ahol megtaláltalak,
miután szádba tömted a kályhából
kikapart, elszenesedett darabokat,
befeketítve minden szavad.