.svg)
Gaál András: Tilolók, 1965.
Gaál András: Tilolók, 1965.
jáde-hold ül pihenni a hegyre
álmok borzolnak vizek menti nádat
szellemek járnak a szentélyben és egyre
mormolnak régi sintó imákat
madár az ágra hintázni jár
víztükörben lapul a csillagos ég
papírfalakon ki ajtót talál
nem szeretne elszunnyadni még
a járdaköveken új életre kel
a sötétben hullott szakura-bogyó
libbenve mentás illatot lehel
egy selyemtestű piros kimonó
ráncából lesz a padló legszebb éke
ha két árny hajnaltájt titkon összenő
a szétbomló konty vánkosra dől végre
s a látványtól elpirul az éppen felkelő
