Árkossy István: Az éjjeliőr (részlet)
Folyásirány
Áprilisi szárazság hetek óta dél
van a folyó visszahúzódik szinte a
hasfalba s nem tudlak siratni szépen
amúgy a töltésen ma esőemberek
kocognak most mikor nem lehetne végre
csoportosan fejből telefonszámokat
képtelenek felidézni gombok pedig
csak a deszkák testében nehezítik a
vetkőzést az út mentén kifolyt szélvédő
szilánkjai az apró kőzúzalékban
ropog a szájban a kimondatlan vasút
partján botorkál a napfény hanyatt vágja
magát újra balról folyó jobbról város
erkélyeteken halálos panoráma
a téglák akár félretaposott cipők
tehetetlenül nyomják egymást a falban
szobádban háttal az ajtónak épp rólunk
mesélsz valakinek s megfakult fotót
gyűrögetsz ma sem tudom eldönteni hogy
ásítottál vagy ordítasz rajta pár perc
fémes vaku jobbról folyó balról város.
Könyvjelző
A gyermekrajzok madarait nyitott könyvekké
egyszerűsíti a távolság. Az iskolaépület is
ilyenné vált bennem ennyi év elteltével,
melyre éjjel felmásztunk. Kockák, téglatestek,
és a tiéd.
Nyolc évig jártam oda le. Mindig a földet
néztem, zsírosnak tűnt, termékenynek.
Eszembe sem jutott, hogy feljebb is van. Pedig
ez a város kettő emelet csupán.
A te ötleted volt felnőttként, hogy a bitumenes
tető nekünk való volna. Ez a csekély magasság
is émelyítőnek hatott akkor. A korláton
kétségbeesetten kapaszkodtak a páracseppek.
Mikor megteltek önmagukkal, kiszakadt
karjuk.
Követtem őket tekintetemmel. Akkor vettem
csak észre, hogy a hóba tapostad nevemet. Ez
kedves. Hálám velem olvadt a mozdulatlan,
fehér habbá vert fagyban.
Hogy mit jelentett az a pár bakanccsal írt betű,
azóta is keresem, az egészből valahogy csak
lábak maradtak, ragadós kátrány és
csukott könyvek.
Juhász Róbert 1980-ban született Zalaszentgróton. Zalaegerszegen él. Német nyelv- és irodalomtanár. Versei többek közt a Hévíz, a Kortárs, a Tiszatáj, a Bárka hasábjain is megjelentek.