„Jól nézzék meg Szöllősi Mátyást!”

Április 4-én Szöllősi Mátyás legújabb, Fóbia című regényét mutatták be a Helikon Estek soron következő rendezvényén, a Bulgakov Macskaházában. A szerzővel Márton Evelin beszélgetett, az érdeklődők pedig alaposan szemügyre vehették Szöllősi Mátyást, mielőtt Pápua Új-Guineába utazna az ősi törzsi hagyományokat őrző kannibálok közé.

Szöllősi Mátyás neve nem ismeretlen a Helikon olvasóinak: tavaly márciusban a hónap kiemelt szerzője volt, gyimesi fotósorozata illusztrálta a lapot, és máig megmaradt a lap vonzáskörében, jelenleg a Helikon Útinapló című online rovatában közöl képes útiesszéket Indonéziából, Kárpátaljáról, Erdélyből. Ugyan nem erdélyi születésű, több szálon kötődik a térséghez, például Parajdhoz (ahová 1995-től járt rendszeresen, a sóbánya gyógyhatása miatt), ugyanakkor barátságok, szerelmek is közelebb hozták a vidékhez. Az azelőtti napon Marosvásárhelyen tartott könyvbemutatójáról például egy szentegyházi kitérővel érkezett Kolozsvárra.

Fotós tevékenysége mellett (amelynek legnépszerűbb lenyomata a Humans of New York című blog ihlette Budapest katalógus című album) Szöllősi Mátyás 2010 óta publikál rendszeresen önálló köteteket, írt már drámát is, 2022-ban megjelent Szabad című válogatott verseskötete után azonban ismét prózával jelentkezett. Márton Evelin felvezetőjéből azonnal kiderült, hogy a Fóbia összetett, sokoldalú regény: olvasható család- vagy lélektani regényként is, ugyanakkor egy bűnügyi cselekményszál, valamint egy kevésbé prominens szerelmi történet is lassan kibontakozik belőle – és ez még csak az első kötet. Több ponton rokonítható Cormac McCarthy Stella Maris című regényével – nem csak abban, hogy a főhős jelen esetben egy női fizikus –, ugyanakkor a Fóbiának „rengeteg olyan adaléka van, amelyből egyértelműen rájövünk, hogy ez valahol kies tájainkon történhetett”.

Az is hamar kiderült: nem McCarthy regényéből inspirálódott a szerző – azt ugyanis még nem olvasta – viszont a budapesti könyvbemutatón Kolozsi Orsolya is szóvá tette a rokonságot, így egy újabb okot talált arra, hogy megismerje a regényt. A fizika iránti személyes érdeklődése már a Váltóáram című kötetében is érezhető volt, ugyanakkor az olvasói-kritikusi reflexiók, javaslatok mutattak rá arra, mennyire fontos lenne ebbe a világba beemelni a sokszor mellőzött, elfelejtett női fizikusok tapasztalatait.

Mint kiderült, sem a kötet írása, sem olvashatósága nem követ vagy követel linearitást: Szöllősi Mátyás már-már a „folytatással” kezdte a nyolc részből álló, mindössze 36 óra alatt játszódó regény megírását, részei nem (csak) lineáris olvasatban állhatnak össze egy egésszé, és bár nincsenek konkrét helyszínek megnevezve (csupán említések szintjén), könnyű kikövetkeztetni, melyik városban járunk, pár abszurd intézkedésből még azt is, hogy a járványidőszak éveiben. A szerző állítása szerint nem akart a szó szoros értelmében „covidregényt” írni, sem azt, hogy járványtapasztalatok uralják a regényt, ugyanakkor pár abszurd helyzetből ez nyomon követhető. Márton Evelin különösen annak paradox állapotát ragadta meg példaként, hogy ugyan megfelelő maszkkal lehetett utazni járványidőszakban, a közvécék mégis zárva voltak, nem kevés kellemetlenséget okozva ezzel a regény főhősének.

Nem csak az azonosíthatóságban segítenek ezek a részletek, hanem a helyszín, hangulat megteremtésében: például a regény nyitófejezetében, az elmegyógyintézetben olyan hangok, fények, szagok szűrődnek át a prózán, hogy már-már az olvasó is rosszul érzi magát. Mint kiderült, ezek megkonstruálásához csak részben volt szükség saját élményekre (ismerősöket vagy barátokat felkereső pszichiátriai látogatások során), és tulajdonképpen az elsődleges cél ezeknek az intézményeknek a hierarchikus felépítése és a kiszolgáltatottság érzékeltetése a vallatásszerű párbeszéd során. Ennek értelmében az első fejezet nem is csupán a betegségről, hanem a hatalomról szól. Ebből a hatalomgyakorlásból, alkalmi abszurdból is érezhető, hogy Kelet-Európában járunk: a közlekedés vagy a buszjáratok olyan körülményesek és komplikáltak, hogy mind a magyarországi, mind az erdélyi olvasó otthon érezheti magát a regényben.

Miután meggyőződött arról, hogy Szöllősi Mátyás nem babonás, Márton Evelin jövőbeli terveiről kérdezte a szerzőt: kiderült, már dolgozik a Fóbia folytatásán, továbbá indonéziai és pápuai útjára készül, és a résztvevők legnagyobb meglepetésére még azoktól a régióktól sem szeretne távol maradni, amelyekben még napjainkban is kannibálok élnek. Ekkor hangzott el a könyvbemutató humoros, mégis őszinte zárszava: „jól nézzék meg Szöllősi Mátyást”. És, nem mellékesen, a Fóbiát is.

‍

Fotók: Mărcuțiu-Rácz Dóra