.svg)
A Helikon-estek legutóbbi rendezvényén, június 22-én, csütörtökön 18 órától Karácsonyi Zsolt beszélgetett Jánk Károly költő, műfordítóval a Bulgakov kávéházban fordító és szerző viszonyáról, a tanári létről, a tartalom és forma együttállásáról.
Jánk Károlyról Karácsonyi Zsolt bemutatásából kiderült, hogy rengeteg dologgal foglalkozott élete során, a költészet, műfordítás és a tanárság mellett különböző szerkesztői feladatokat is ellátott, szerkesztett egyetemi újságot, munkatársa volt a Korunknak, valamint a Sugárút folyóiratnak. A meghívott elmondta azt is, hogy fiatalabb korában még álmodozott arról, hogy valamely irodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője lehessen, mára már nem érez magában ilyen jellegű ambíciókat.
A pedagógiai munkáját is szereti, szívesen foglalkozik a diákjaival, azonban néha úgy érzi, hogy ebben olykor szünetet kell tartson. Ezt leginkább a rendszerrel való problémái motiválják, a folyamatos nyomásgyakorlás a tanárokra, a tömérdek indokolatlan adminisztratív munka, amelyek elszívják az ember energiáit, így nem tud kellőképpen a diákokra fókuszálni.
Ezt követően a műfordításra terelődött a szó, Jánk már majdnem két kötetnyi anyagot is lefordított Aurel Dumitrașcu lírájából, amellyel eddig már vagy hat kiadónál is járt, de végül mindegyik kiadási kísérlet annyiban maradt. Karácsonyi szerint legtöbbször van valamiféle hasonlóság a fordító és a szerző között, így egy bizonyos fokú kapcsolatot Jánk és a fiatalon elhunyt román költő szövegei között is felfedezni vél. A meghívott szerint Dumitrașcu költészetében az az igazán izgalmas, hogy úgy írt, mintha mindig az utolsó perce volna. Többek közt az is kiderült az est során, hogy Jánk jelenleg Paul Celan fiatalkori, román nyelven írt verseit fordítja.
Minden vers megköveteli a saját formáját, ez lehet egyszeri (bizonyos szabadversek) és lehet megismételhető (mint szonettek, egyéb kötött formák esetében) – vallja a költő. Versíráskor meg kell várja a tartalmat, az pedig hozza majd magával a formát, egyedül gyerekverset képes úgy írni, hogy először a forma legyen meg. Az utóbbi időben reneszánszát élő közéleti lírához úgy viszonyul, hogy ha megérinti egy téma, akkor ír róla, de komolyabb belehelyezkedés a közéleti költészet hullámába még várat magára. Számára a legfontosabb cél bevinni a másságot a világba.
