Írj nekem, mesélj, mi volt (Versek)

Írj nekem, mesélj, mi volt

‍

Még nem mondtam, sparherd

mellett, míg megerősödnek,

csipogó kiscsibék, táp,

bentlakásos bölcsőde,

apróra vágott főtt tojás,

cserép csirkeitató.

Írj nekem, mesélj, mi volt…

Ahogy mama a tányér

szélén feltöri a tojást,

belefolyik a sárgája-

fehérje, mutatóujjával

kisimítja a maradékot

a héjból, nincs pazarlás.

Írj nekem, mesélj, mi volt…

Ellésben segíteni, éjszaka

virrasztani a koca mellett,

agyonnyomná malacait,

azokat a csöcshöz tenni, nekik

ajtós kis karámot a nagyban

elkeríteni, hidegben izzóval fűteni.

Mesélj, mesélj még, mi volt…

Hanyatt a bakon,

kéthetes korban,

beretvaéles késsel

a bőrön hosszú vágás,

kis golyók, nyissz,

helyükre zsír.

Írj nekem, mesélj, mi volt…

Kegyetlenség, fogság,

börtön, kötél. Nem fecseg,

aki nem tud róla. Mégis van

erről szó, terjed a titok, pletykál

a kivagyi, a részeg, idomul

a képmutató. Összetart a jó.

Írj nekem, mesélj, mi volt…

Légylábat húztam ki,

de se nem hallottam,

se nem láttam kínozni

macskát vagy kutyát,

ilyet végképp nem,

mi egymást bántottuk.

Írj nekem, mesélj, mi volt…

Vittük hátra a vödröt,

erdőbe a szemetet, szombat

volt a napja, mindent elégetni,

turkáltuk a tüzet, a vatta izzott,

csöpögött a műanyag,

ma is itt a nyoma a bőrömön.

Írj nekem, mesélj, mi volt…

A csomagkapcsolt kis

részek a címzettnél

összeállnak, vette az adást,

biztonságban az információ,

az üzenet odaát életre

kel, ezzel ő is révben.

Írj nekem, mesélj, mi volt…

‍

Magyarázat

‍

Első, szabad szerelme

hozzá beszél – más néven

nevezve őt, mégsem becézve,

pedig gondolkodás nélkül

elhagyta érte anyját és apját,

szemére veti, hazudik

magának, mikor azt ecseteli,

tejfölön és kiflin megél vele,

hisz a megpróbáltatásokat,

a megtöretést nem ismeri,

már az első megalkuvást

kioktatólag megmagyarázná,

ahelyett, hogy móresre tanítaná

azt, aki ebbe belekényszerítette,

aztán sorban követnék egymást

újabb kompromisszumok,

magáért sem vállalna kockázatot,

és mint minden gyáva ember,

alaposan megvizsgálná

a szituációkat, az eredőket,

míg meg nem győződik

minden körülményről,

míg az élek le nem kopnak,

színek el nem vesznek,

nincs kétsége, végül szerelmét

is elárulná, köszöni szépen,

ha sérülni akar, megoldja

másképp.

‍