Iránytű

Talán ezzel az összetett szóval tudnám összefoglalni Tamás Gáspár Miklós A punga című esszéjét, amely írás ugyanakkor kritika is, metsző és pontos, kíméletlen és helyzetjelölő. De tanulmány is, láthatatlan lábjegyzetekkel, kötelező bibliográfiával, kikerülhetetlen, fiktív olvasmánylistával, legalábbis kijelöli, hogyan lehetne tovább-, újra-, ki-, át- és összeolvasni Bálint Tibort, a műveit, az erdélyi magyar irodalmat, egyáltalán: Közép-Kelet-Európát, és nagyvilágunkat, alsó-, közép- és felső perspektívából, és azt is, hogy honnan és midőn érkezhetnek a kanonizáló és rekanonizáló olvasati instrukciók. 

A punga az a szó, kép, szókép, amely révén megteremtődik és amely köré formálódik Tamás Gáspár Miklós kis magyar, erdmagyar, rommagyar pornográfiája (à la Esterházy), ez a kiváló és tűpontos korrajz. A punga, amely nem csak Bálint Tibor csuklójára tekeredett groteszk laokoóni hüllőként, levájhatatlanul a túlélésre berendezkedett életeinkben, hanem mindannyiunk lelkébe is: ne felejtsük el, leoldván béklyóinkat és elrúgván a hideglelős, sorbanállós, jegyrendszerrel és áramszünetekkel tarkított korszakot, még évekig mindenki mosta–teregette–szárította a pungáját, a pungáit, mert addig megsokasodtak, nem kellett már a Magyarországról idevetődő barátoktól, kollégáktól elkunyerálni a színes-szagos-díszes zacskókat, volt már belőle elég, mint a szemét – el is lepte az országot a sok nájlon –, és mindenki háztartásában a nagypungában ott volt a sok összegyűjtött, újramosott, dédelgetett kispunga. Nyomorunk, szerencsétlenségünk diszkrét bája.

Tamás Gáspár Miklós a velejéig precíz, szikével nyeső, de a hegeket láthatatlanul összevarró látleletet írt a Bálint Tibor-életműről, pontosabban a közegről, amelyben mindketten éltek és alkottak egykor, a városról, közös szülővárosukról, a sokarcú, sokféle Kolozsvárról, amelyet soha nem lehet igazán kiismerni, se túlmagyarként, se tájszólásban, se a centrumból, s még kevésbé a perifériából. Talán leginkább a szagokról, illatokról.

Iránytű ez az írás „A pungáról. A nyavalyás, átkozott, érthetetlen életről.”

Gratulálunk Tamás Gáspár Miklósnak a Bálint Tibor-emlékdíjhoz!