Interjúkban túlélő történelem
XXXI. ÉVFOLYAM 2020. 10. (792.) SZÁM – MÁJUS 25.
Erős Kinga tavaly megjelent interjúkötetének előszavában azt olvasom, hogy Magyarországon mindeddig nem jelent meg olyan könyv, amely „egységes szempontrendszer szerint megkérdezte volna az eseményekben részt vevő írókat arról, hogy mit és hogyan éltek át” az ’56-os forradalom alatt, s hogy a magyar köztudatban mennyire felszínesen él a Magyar Írószövetség és az írók forradalomban betöltött szerepe. Némileg meglepő állítása, mert az 1956-os erdélyi események számomra mindig is összeforrtak az írói szerepvállalásokkal, s bőséges forrásanyag is áll rendelkezésre az eziránt érdeklődő számára (Dávid Gyula, Benkő Levente, Cseke Péter munkái többek között).
A tizenhárom interjút felsorakoztató kötetből kiderül, az átélt eseményeket későbbi pályájuk során számtalan – szépirodalmi, napló stb. – szövegben megörökítették az interjúalanyok, s nem egy esetben ezek az emlékek vissza-visszaköszönnek, ismétlődnek az Erős Kinga által készített interjúkban is, ami magyarázatként szolgálhat az ilyen típusú kötetek eddigi hiányára.
Egyfajta hiánypótlásként készült tehát Erős Kinga interjúkötete – egy helyre sűrítve, nagyon tömör, könnyen olvasható interjúkban vallanak az írók ’56-os szerepvállalásukról, az egyes életutak mint filmbeli kockák peregnek előttünk. Erős Kinga interjúkötete felmutat, de nem magyaráz, kérdései szikárak, nem értékelésre, hanem rekonstruálásra kéri interjúalanyait. Az értelmezés, értékelés már az olvasók dolga. A kötet előszava – igazodva a kötet egészéhez – rövid, tömör, mindössze módszertani kérdésekre szorítkozik, mintha nem szeretné egy külső szem értelmezése révén befolyásolni az olvasót. Magunkra hagy tizenhárom tanú vallomásával, fókuszban az ’56-os év utolsó harmadával. Rekonstruálható-e hatvan év távlatából 1956 október–novembere? Ugyanazon kérdésekre az egyes szerzők a forradalom más-más aspektusaira, ugyanazon események más-más vetületeire helyezik a hangsúlyt – a hosszabb-rövidebb terjedelmű interjúk sorozatából mindenképp kiemelendő Gömöri György és Makkai Ádám visszaemlékezése: az események minuciózus rekonstruálása, a nagyobb összefüggések megteremtése s nem utolsósorban anekdotikus humoruk emberarcú közelségbe hozzák ’56 őszének eseményeit. Erős Kinga: Szavakban lobog. Írók az 1956-os forradalomban. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2019.