.svg)
Igézet
1
Annyira szennyes a világ,
hogy el se hiszem néha.
Nem világ, csak a maradéka.
Pedig különben milyen szép a
teljesség, nem találsz hibát –
viszont minden hiba, ha csonka:
belefér béna mondatokba,
s a normális a furcsaság.
Az összevisszaság goromba.
2
Annyira színes a világ,
hogy el se hiszem néha,
nem értem, mitől néma
a titok, hogyha összefér a
semmivel és nem védi meg magát!
Persze a semmitől mi véd meg?
Legázolja az öröklétet,
neki a harc nem formaság.
Nagy hódolója a kevésnek.
3
Annyira kényes a világ,
az kész csoda, hogy eddig megvolt,
de elvesztettük az aranykort,
amikor még a természet szólt,
ha elkövettünk egy hibát.
Most saját életünk goromba,
a lehetetlent addig mondja,
míg árnyéka mögül kilát.
De semmi másra nincsen gondja.
4
Annyira kényes egyensúly volt eddig,
hogy föl kellett borulnia,
valami tönkretétel-orgia
mutatja, hogy mennyi hiba
történt. De mind a haladást jelentik,
az előre vivő utat.
Aki az út mentén ugat,
megdicsérik és elfelejtik.
Akárcsak víziójukat.
5
Annyira kevés vízió
alakul jövő-látomássá,
és persze rögtön aláássák,
azt mondják rá, világválság,
de közben azért megható.
Nem igaz semmi, ami képzelt,
ez adja épp az elégtételt,
de kiröhögni mégse jó –
le kell számolni az egésszel.
6
Annyira kevés látomás
alakul jelen-vízióvá,
ha létrejön, már jogot formál
külön szobára a gonosznál.
Olyan kevés minden tudás
a nemtudás nagy tengeréhez képest,
parttalannak érzi az egészet,
ahol fürödni nem szokás.
De van benne némi igézet.
Bp., 2023. április 2–3.
A tarka ész kritikája
1
Van, amiről nem lehet gondolkodni,
de nem a gondolat miatt, mi nincs
önmagában, hanem csak a képesség
korlátai nem hagyják összefonni
a szálakat, hogy aztán széttekints,
milyen a vég, e ritka tincs.
A mögéje gyűrődött végtelenség
darabjáról nem tudhatod, az mi,
szétszakadt minden, összegyűrt ég,
kitört világ-láb, ajtótlan kilincs,
vagy túlvilággal töltött semmi.
2
Van, amiről gondolkodni tilos,
mert nem tűri el a gondolkodást,
és van, amit eltűrni nem ajánlott.
A félelem más érzésekkel összemos
sok közömbös, fehér ruhát,
így lesz gyakran szürke világ
abból, mit mindenki színesnek látott.
Újrakezdhetnénk mindent, de ne most!
Ének-e, amikor a közöny tátog?
A senki nem kedvelhet senki mást,
csak azt, akit a véletlen kihoz.
3
Van, amiről gondolkodni szabad,
de épp az engedély nem hagyja,
hogy úgy gondolkodjak, ahogy lehet,
az kell nekem, mi kimarad,
amikor már érthető a nagyja,
és szétesik sok független darabra,
nem tartva az ígéretet,
hogy az igazság tiszta szín, nem árnyalat.
És közben sorsa rég kiméretett,
a tarka ész magát megunja,
s a mocskos ész a világra szakad.
Bp., 2023. április 5.
