.svg)
Idill
Belakni minden négyzetmétert,
tudván, sajátunk.
Élni hagyni a betévedt fátyolkát,
tudván, megfér.
Egy belvárosi lakás belső kertjében
nyáron futórózsa,
ősszel őszirózsa.
Mikor öledbe fészkelem magam
a magas, boltíves falak között,
egyszerre halunk el síkos bőrünk
súrlódásától.
Apró fakrisztus az ágy fölött.
Csak dísznek tartjuk,
mert anyádtól van.
Nagyon mélyen egyikünk sem vallásos már,
viszont nyelvbotlásainkon még el-elhalad egy Jézusom,
mintha csak a vízen járna.
A belső kertben oroszlánkölyök.
Szeme a tied
s az én mellembe kapaszkodik;
neved betűit formálja.
Tej a szádban,
ondó a számban.
A hűtőben a szomszédasszonytól kapott madártejen
ciánkék penész élvezkedik.
Drága teákat és borokat
gyűjtünk és fogyasztunk.
Bőségünk bűvköre végeláthatatlan.
female gaze
várom
hogy a destruktív tél kitombolja magát
pedig csak most kezdte műszakját
valaminek a várása nélkül
legyen az tavasz
fűtött busz vagy éppen jézus sokadik születése
aligha lehetne túlvészelni
ezt az eltúlzott balkáni telet
nem enyhe
nem kíméletlen
csupán igyekszik az lenni ami: mid
mozdulatlan várok
a sarokba kucorodva
jelenlegi létezésem fűtőtestre dobott felsőmre hasonlít
amibe beleszáradtak a csapos lány szavai
ráeszmélek
már csak azért is megéri inflációkor kocsmázni
hogy egy női fajtársam értékelje az outfitem
mikromozdulások
rétegekbe burkolózott testeink
nem lelik a napfényt
kúszunk mi is az ablak felé nyomorultul
akár egy magányos szobanövény
koszos zsebek mélyén kiszáradt ujjak
ölelnek tépett papír zsebkendőt
a körmökön törés
karcolás
markerfolt
a köröm emlékeket hordoz
