Horváth Benji: transzparensek az emlékek erdejében (1)

van valahol egy útmályvabokrok között vezetvörös oszlopok pixeles arborétumcsontcsupasz fákbaselitz-virágok és nitsch-függönyökkötik meg a dinamikátahogy egyik test a másikba látmind bábok mind börtönök
van valahol egy albumsuttognak lapjai ahogy kinyílikegy lángbaborult domboldalona fotókat kikoptatta az őketkörbeölelő semmi
amikor feltámad a szélmegcsörrenek az ablaküvegeka virágokat tarkovszkijszomorú arccal rendezgetianyám hívvagy csak egyik test a másikbólkiszálloszlik és uralkodik
hozzáérsz az ágaimhozvacog a kékben a szürke törzsemalattam fekete macskakövekfehér mozaiktöredékekelnyújtott VHS-szalagoktömött villamosokbana vérkeringés
látod ezek voltak azok az évekezeket pedig már nem lehetmegmenteni
van valahol egy tófelzavart vizébennézd hogy cikáznakbelőled ki-be a pollenek
van valahol egy ablakami megvakít ha túl sokáignézem benne az arcodmögött az eget
(1) Amalia Crișan: Amprenta memoriei

Amalia Crișan: Emlékek

Amalia Crișan: Kompozíció

Amalia Crișan: Nosztalgia

Amalia Crișan: Az emlék erdeje I

Amalia Crișan: Vörös táj

Amalia Crișan: Albumfotó

Amalia Crișan: Érzés

Amalia Crișan: Transzparensek

Amalia Crișan: Az emlék árnyéka