Híd

‍1

Fékezhetetlen mozdulattal

rántotta meg a zsinórt.

Csomóra kötötte.

Kinézett az ablakon,

a járat rendelkezésre áll.

*

Figyelő állatok

megroppantották az erdőt.

Mókusraj haladt a patakon át.

Csend volt.

2

Az utolsó követ ahogy

a zsák szájába irányította,

édesanyja jutott eszébe,

ott állt a gép előtt.

Számolt.

Ötvennégy.

*

A patak lejjebb haladt.

Hullámos taréjjal

mosta, mosta

a tépázott éveket.

3

Halottak sírdogálnak

egyszerű dombok alatt.

*

Törékeny ész nyitja,

mi nem nyitható.

4

Különös szerkezet,

régóta írja éveink,

megfeszül,

minden egyes szóra

roppan egyet.

*

A múlt hullámot vet,

s az is él,

mi már nem idevaló.

5

Egyetlen szó, s a világ megfordul.

*

Békák beszélgetnek

az ejtett sötétben.

Hangjuk íveket ír.

6

Ötvennégy lépcső.

Lejött a másodikról.

Megcsikordultak a fémek,

nézte, ahogy a szállítóeszköz

villamáramával megindul.

Viszi életét.

Apját, anyját. Gyermekeit.

Mind, ki hozzá rendeltetett.

Mindannyiuk ábrázata

hasonlatosan ott ragyogott

a szállító halovány kereteiben.

*

A víz rója, rója köreit.

Hullám hullám hátán

hozza a jövőt.

7

Már eldöntötte.

Hozzá szállott a kijelölt

fekete angyal,

épp érintette finom, bársonyos bőrét.

Átitatta szívét a sötét folyam.

Induljunk.

*

A gyíkok is megérkeztek.

Színre szín.

8

Számolt.

Meddig tart és meddig tartott.

Áthaladt a suhanó vérrel

és angyalkacagással festett folyón.

A harmadik.

Vadkacsák költöztek

átváltozó lelkébe.

S még mindig várt.

*

Olvadt jegek hasítják

a kimért időt.

A fák megállítják

a törvényt.

A forrás apja

cseppenként méri mindazt,

mi mindenkié.

9

Megfordult.

*

A fenyves dermedten állt.

10

Látta a felkelő Nap fényében

önmagát.

Zokogott, ahogy még soha.

Térdre ereszkedett, senki

         nem látta Őt.

Szívéből egyenként hullottak

         ki a kövek.

S ahogy a hullámokkal érintkeztek,

mindenik megmelegedett.

Madarak emelték őket az égbe.

*

A patak követte

saját fordulatát.

Megbillent

a felszínén érkező

ősi tapasztalat.

11

A felfénylő kövek

megrajzolták a boltozat

ékes ívét.

Naptól Napig.

Halottak úsznak forrástól

újabb virradatig.

*

Már csak ágak tartják

mindazt, mi régóta eltűnő.

A farkasok megjelennek.

12

Átfordult a korláton.

A templomokban

megszólalnak a harangok.

Mindaddig rengenek,

míg testét ki nem emelik

az égi sírból.

*

Az egész erdő

üvölt.

A fenyves visszanézve

meglátja önmagát.

13

Száraz parton

szíve forrón égeti

a szélsodorta homokot.

*

Mindenik hullám

egymásba fonja

önmagát.

Mindörökké.

‍