Hazatalálatok

Hazatalálatok

         Lövétei Lázár Lászlónak

Tudjátok egy vers hány tonnát nyomhat,

mennyire mérhető és miféle mérlegen,

mibe kerülhet és melyik pénznemben,

hogy milyen nemtelen lehet egy mondat?

Reggeltől reggelig rakosgatom itt őket,

de hogy mikor, csak azt ne kérdezzétek,

hogy fölmutathassam a világlényeget,

ami önmagát csak igék által jeleníti meg,

hol metaforikusan, hol puszta valóságában:

ímé, ezzel, ezért dolgoztam tavasztól őszig,

télen tároltam, a fagy elől takargattam,

nem számított, hogy közben nagyon fáztam.

Hogyha ez nem munka, egyezzünk ki abban,

hogy valamivel könnyíthettem a nehezét,

mert néha élhető ez a sokhelyt hontalan lét,

ha másban nem, versben: anyaszavakban,

hogy a névadás: igézés, ősvallás, örök hűség,

és amit csak rám mértek eddig, megfájtam,

hogy a létezés magva nem az idevetettség,

de a sötét évekből összevonva: fénysűrűség.

Gyakorolva a tisztánlátás kényszerképzetét,

itt vagyok napi huszonnégyórás műszakban,

kiteszem a lélekpiacra mind, hogy süssék

napsugarak, szárítsák szelek, ha esők verték,

ragyogjanak, kámforodjanak szét a világba,

tanítsanak falon átmenni, repülni, vízen járni.

Jöjjenek, vegyék magukhoz, ki lehet próbálni.

Árulom őket és velük azt, hogy mégsincs hiába!

Irón

         Fekete Vincének

Amikor még serény múmiák voltatok,

a frigyládába becsusszant valahogy

néhány imatöredékem. Aztán plénumban

ugyan fel nem olvastatott,

de az öregek tanácsának hivatalos

oldalára bejegyeztetett szerre.

Vigyázz, súgta oda nekem egyszer Bréda

egy Bretter-körön, sokan szeretnek,

de többen irigyek rád. Erre a szeretetre

vigyázz! Te akkor nem voltál jelen,

már Kézdi és Szereda között ingáztál,

de valamiért rád gondoltam hirtelen.

Lehet, valami beavatásféle volt ez,

vagy intelem: többé hallgatni nincs jogod!

Helikonzöld fülcimpámba beleütöttétek

a már eltávolíthatatlan billogot.

Azóta a papír is remeg a kezemben.

Félek mindig, mielőtt egy sort is leírnék,

és bevallom, azután mégjobban.

Csak annyi változott még,

hogy szívem helyén a világ dobban,

pontosan kell tudnom minden mondatot,

se szerény, se serény: múmia lettem.

Így vagyok már, amikor körbeáll a sok hiány.

Csak be ne balzsamozzatok!

/Van még öniróniám./

‍