Hány évre tervezni?

Tanulságos volna végigkérdezni akár több száz zenészt, miért is muzsikál: milyen oka és célja van, miféle élmények döntötték el, hogy hangszerhez nyúl vagy rendszeresebben dudorászni kezd, szimpatizáns vagy elkötelezett, professzionista, megélhetési, közönséges „kottahangosító”, amatőr, műveltségi vagy egyszerűen „fülhallásból” zenélő, virtuóz improvizatőr vagy háromakkordos dilettáns, alkalmilag cimborákkal összebaselő vagy fanatikus autodidakta – és bizonyára lehetőségek további garmadájából válogathatunk. Az fölöttébb valószínű, hogy meghatározó zenei élményekhez többnyire gyermek- vagy ifjúkorig tudnának visszavezetni bennünket ezek a vallomások. Alkalmasint beláthatatlan tudat alatti mélységekig nyújtja le kapillárisait egy-egy zenével kapcsolatos benyomás, emlék, amely aztán évtizedekre hat ki – ha nem épp egy egész életpályára –, meghatározva a zenéhez fűző kapcsolatot. De akár a viszolygást vagy közönyt is.

Gyermekeket és fiatalokat „helyzetbe hozni” – ez a minimális alapja annak a törekvésnek, amely a Szatmár megyei Csomaközön, e katolikus sváb–magyar hagyományú községben nyárról nyárra zenei táborozásokban ölt testet. 2016-ban jegyezték be a Hermann Musik Egyesületet, amely a nyaranként két-három turnusban lebonyolított táborokat szervezi, és Hermann Szabolcsnak hívják azt a csomaközi karmestert, aki értelmi szerzője, „ideológiai tisztázója”, szervezője az egésznek. Hermann Kolozsváron tanult – legkiválóbb karmester-tanáraként Petre Sbârceát nevezi meg –, majd Bécsben és Budapesten egészítette ki ismereteit, aztán hazatért, majd évek múlva Magyarországon vállalt munkát: előbb a budapesti Operettszínházban, majd (jelenleg is) Szegeden tevékenykedik. Életének egyik színhelye azonban változatlanul Csomaköz, ahol nyaranta családi körben, édesanyjával, testvéreivel és több fiatallal együtt táboroztat. Magyarországi kapcsolatai révén a helybeli iskolaépületben szorgoskodó elméleti és hangszeroktatók többségükben odaáti fiatalok, zeneakadémisták, konzisok, pályakezdő pedagógusok. A kezdeti Csomaközi Nyári Zenei Tábor mára Partiumi Ny. Z. T.-re változott, ami egyfelől a vonzáskör tágulását jelzi, másfelől meg a máig tizenegy tábori szakasszal büszkélkedő folyamat serdülőkorba lépését hivatott felmutatni.

Hermann Szabolcs és oktatótársai nem győzik hangsúlyozni, hogy korántsem a magasztosan hangzó zenészképzés a céljuk, hanem elsősorban a muzsikával és a zeneszerszámokkal való baráti ismertetés, a zeneközeli életmód megalapozása, a ritmussal való „bánás” mentén pedig a koncentráció, a pillanatról pillanatra fenntartott figyelem edzése – természetesen játékos, mozgásos módszerek révén. Jelentkezhetnek olyanok, akiknek már közük van a zenéhez (az idén júniusban például egy kolozsvári zeneiskolás zongorista fiúcska is nyújtotta az ujját, hogy gitárt tanuljon), és persze olyanok is, akik legfeljebb fütyörészni tudnak, de egy héten keresztül szeretnének síppal, dobbal, nádi hegedűvel is bajlódni, hogy négy-öt napi tanulás után közönség (tábori társak, öregotthonok lakói, szülők, barátok stb.) előtt vallhassanak színt kezdeti eredményeikről.

Ma már népi zenélés is tanulható hegedű- vagy furulyaoktatótól, népdalrepertoár bővíthető, a környékbeli fiatalokból összeállt fúvószenekar hangszerbemutatót tart fuvolától tubáig, a csomaközi templom orgonájából pedig szinte egész nap gyakorlódó akkordok szüremlenek ki a forróságban remegő utcára. Van olyan nagykárolyi kamasz, aki hovatovább oktatójánál is virtuózabban fújja a pásztorfurulyát, bár a csomaközi tábor párral korábbi nyarán még dobot tanult, ugyanakkor merő ambícióból hónapok óta gyötri a hegedűt, s egyre meggyőzőbb dallamok szakadnak fel a keze alól a nyirettyűből – ez tehát összesen három hangszer, amivel Csomaközön melegedett össze. Van olyan harmadikos kiskrapek is, aki a szatmárnémeti Láncos templom orgonájával kokettálva ma már örömmel és láthatólag gátlások nélkül játszik Bachot, Csomaközön viszont még a szünetekben is a billentyűkön matat, mert érdeklődéséből, elkötelezettségéből vakációban sem enged.

„Ha egy évre tervezel, ültess rizst. Ha tíz évre tervezel, ültess fát. Ha száz évre tervezel, taníts gyerekeket” – mondta állítólag Kung-ce (népszerűbben Konfuciusz), és ehhez tartja magát Hermann Szabolcs is. Sőt! Szatmárnémetiben, Károlyban és a környék több községében szerveztek/-nek regionális hagyományőrző koncerteket, ökumenikus kórustalálkozót, iskolásoknak szóló hangszerbemutatókat, egyháziének-gyűjtést és -kiadást, sőt terveik szerint Szatmárnémetiben lesz Operát az iskolába című programsorozatuk is.

‍