Hangszínház, árnyakkal

A történet, a Puck Bábszínház Árnyak színháza című, decemberben bemutatott előadásának története régebben kezdődött… Jó néhány évvel korábban ugyanis Rumi László már színpadra vitte Kolozsváron is az Árnyakat… Más időkben, más képi világgal, sőt, mondhatni, másik társulattal. Mert azóta már egy másik színészgeneráció képezi a társulat kemény magját, és ez a kemény mag, a fiatalodott színészcsapat a jelek szerint megérett az Árnyak színházára, képes arra, hogy összeforrt egészként tudjon teljesíteni, szórakoztatva elgondolkodtatni vént s fiatalt.

Az előadás története nem most kezdődött, hiszen a tavaly januárban műsorra tűzött, ugyancsak Rumi által rendezett A brémai muzsikusokban már látszik mindaz, ami színészi értelemben itt kiteljesül. A brémai muzsikusok egyszerű, mégis erős színpadi világában számos vásári theátrumhoz illő megoldást vehet észre a néző. Egyszerű és váratlan, ám igen jól működő megoldásokat, amelyek, akárcsak a kakas gólyalábai, hídként is szolgálnak, hogy a színház és a bábszínház (avagy, más sorrendben: a bábszínház és a színház – ki tudja, melyik volt előbb…) elementáris erővel érjen el a mindenkori befogadóhoz, négyéves kortól százharmincnégy éves korig.

Az előadás története nem most kezdődött, mert tulajdonképpen a teljes színháztörténetet próbálja bemutatni, teszi mindezt úgy, hogy a központi szereplő egy idős hölgy, akit Ophéliának hívnak… Bár Hamlet nem jelenik meg a színen, se Hamlet apjának árnya, az előadás mégis arról szól, hogy a színház mindegyre kizökkenő idejét miként is lehet helyére tenni. Miként is lehet rálelni arra a helyre, ahol a színházi idő, a pillanat örökkévalósága megnyílhat a nézők szeme előtt.

Ophélia, a nyugdíjba vonult hajdani színházi súgó látja a vidéki város hajdani kőszínházát összeomlani, de az árnyak, a megtestesülni csakis általa és a színház által képes árnyak segítségével a színházat más formában teremti újjá a vándorszínészet ősi ösvényein, immáron aszfaltozott útvonalain, ahol egyszer az indiai, máskor a török vagy az európai bábszínház ismert alakjait látjuk viszont.

Aki felismeri, annak az is színházi jel, hogy most éppen milyen színházi, közelebbi vagy távolabbi kulturális kódokat használ az előadás, de a „laikus” számára is egyértelmű, a gyerekközönség számára is értelmezhető, hogy az Árnyak színháza a színházi világ egészéről kíván szólni, annak fényeiről és árnyoldalairól egyaránt. Nem csak a színház mulandóságáról, de a színház, a bábszínház éltető erejéről is.

Az előadás története nem most kezdődött, Rumi László más társulatokkal is színre vitte már a Michael Ende meséjére alapozó történetet, amelynek jó esélye van arra, hogy sokáig visszhangozzék még valahol belül, a nézőben.

Történhet mindez azért is, mert nem csupán a képi világ okán remekbe szabott ez az árnyakkal való játék, nem csupán a bábok, árnyak, maszkok és fátylak gondos kiválasztása, sajátos belső ritmus szerinti mozgatása okán, de a hangzása miatt is. Egy előadásban, amelyben az árnyak értelemszerűen játszanak meghatározó szerepet, legalább annyira fontos, hogy az árnyakat mennyire egészíti ki a hang, a színészi hang. Márton László írja legutóbbi drámakötete utószavában, hogy a színházi előadás terét tulajdonképpen a drámaszöveget elmondó színészi hang teremti meg. Értelmezésem szerint Márton László e kijelentése akár arra is utalhat, hogy elég egy, az üres téren áthaladó színészi hang ahhoz, hogy a színház megtörténhessen.

Az Árnyak színháza attól is erős előadás, hogy a benne játszó színészek milyen szinten tudnak megszólalni, miként tudják hangszerré, kiművelt előadói eszközzé tenni az emberi hangot. A hang, az emberi hang külön tereket nyit meg a néző számára, egy olyan előadásban, ahol a zene, a díszlet és a színészi játék emelt szintű egészet alkot.

Bármilyen színházi vagy kulturális kódot emel is be az előadásba a rendező, az természetszerű könnyedséggel kapcsolódik az előadás többi eleméhez, lett légyen szó éppen Maugliról vagy arról, mi is a szerepe a súgónak egy színház életében. Élet és halál, fény és árnyék, visszhang és némaság egymásba hajló természetessége okán is az Árnyak színháza nem „pörgős” előadás, több annál, mert a mélyebb rétegekben rejlő sodrás erejével szólítja meg közönségét.

Kolozsvári Puck Bábszínház. Árnyak színháza. Rendezte és dramatizálta: Rumi László. Előadják: Balogh Dorottya, Patka Ildikó, Péter Izolda, Pünkösti Laura, Domokos Szabolcs, Kötő Áron, Mostis Balázs, Szűcs Tamás. Közreműködik: Horváth Jonathán. Díszlettervező: Molnár Jacq­ue­line. Zeneszerző: Bakos Árpád m. v. Rendezőasszisztens: Urmánczi Jenő. Hangosító: Cebrat Szilárd. Világosító: Almási Attila. Díszletező: Balog Ferencz, Horváth Jonathán. Ügyelő: Kovács Ferenc.

‍