.svg)
Hallgat a csend odakint,az ég sötét párna,a vastagodó alkonyatbanbelehal a madárdala harangok torkába.
Ördögi körben pörög az idő,becserkészte a holnapot; ittülök a könyvek rengetegében,már nem zavar elérhetetlenséged,őrzöm a megörökölt emlékmagot.
Kezem nyitott árok,lemeztelenített dombhát,csak egy fehér mécsvirágtáncol a megvadult szélben,mindenét odaadta semmiért.
Lazul a biztonság képlete,az erény értéke átment mínuszba,gyengül a csend szívverése, növekvőgyűlölet áradata sodorromlott szagú pocsolyába.
Megjelent a Helikon 2021/20-as lapszámában.
