Hagyományokkal és kontrollkényszerrel nem lehet békésen szakítani

A szolgálólány meséje épp attól lett sikeres, mert egy fiktív, de annál valószerűbb alternatívát mutatott fel arra, hogyan lehet dogmatikusan megalapozni egy patriarchális disztópiát. Kellően felháborító, de szerencsére disztópia, ilyen nincs. Pár évvel később az Unorthodox lett az a mainstream sorozat, amely rámutatott, hogy mégis. A csupán négyrészes miniszéria egy tizenkilenc éves williamsburgi szatmári haszid1 lány, Esther Shapiro (Shira Haas) közösségéből való kiszakadása és önállósodása történetét mutatja be. Fő vázát Deborah Feldman azonos című önéletrajza2 képezi, ugyanakkor a sorozat nagyvonalúan megtoldja pár jellemzően filmszerű fordulattal. A cselekmény Esty szökésével indul: a lány a zongoratanára segítségével Berlinbe megy, azonban amikor szökésére (és legfőképp terhességére) fény derül, a helyi rabbi parancsára férje, Yanky (Amit Rahav) és unokatestvére, Moishe (Jeff Wilbusch) indulnak nyomára. Időközben Esty megbarátkozik egy igen változatos zenésztársasággal, és maga is pályázik a Zeneakadémia ösztöndíjasai közé. Mindezzel párhuzamosan a hátrahagyott zsidó közösség vívódása és Esty korai házaséletének emlékei egészítik ki a történetet.
Jogos a szkepszis, valahányszor Egy Akkora Korporáció, Mint A Netflix a holokauszthoz vagy kevésbé ismert és kiismerhető vallási szubkultúrákhoz közelít (különösen egy olyan zárt közösség esetében, mint az ultraortodox szatmári haszidok). A kezdeti gyanakvás dacára az Unorthodox óvatosan, de értőn, szinte dokumentumfilmbe illően mutatja be a zsidó élet fontos mozzanatait, különösen az esküvői ceremóniát illetően. A sorozat első részei precízen felépített narratívát követnek, amelyből nagyszerűen kirajzolódnak az elszigetelt vallási közösségek jellegzetes problémái: a szexuális felvilágosítás hiánya (vagy egyoldalúsága), a kényszerházasság, a nők kiszolgáltatottsága és az utódnemzés kényszere. Természetesen nem csak a szatmári haszidokra jellemzők ezek a gyakorlatok (elég csak a mormon poligámiára gondolnunk), épp ezért fontos, hogy az Unorthodox nem mi/ők dichotómiában határozza meg a haszidokat, hanem fokozatosan nyújt betekintést abba a kollektív traumába, amely a holokauszt sújtotta zsidóságot érte. Felvetődik a kérdés, hogy legitimálható-e ekkora mértékű abúzus akkor is, ha egy ennél sokkal nagyobb abúzusból fakad, az Unorthodox azonban a nézőire bízza az értékítéletet. Legalább ebben nem egyszerűsít.
Címéből adódóan nem meglepő, hogy legfőbb témája a hagyományhoz való viszony, legyen szó kulturális, történelmi vagy akár nemi hagyományokról. Izgalmas kontraszt például Esty első kirándulása a zenészekkel, szimbolikus fürdése a wannseei tóban,3 a paróka levétele,4 valamint az öltözködés fokozatos változása. Az Unorthodox nem egy nép- vagy vallási csoport „leleplezésére” tett kísérlet, csupán egy beavatástörténet arról, mit jelent elhagyni egy szigorú szabályrendszerek alapján működő társadalmat. Ezt az elvárásrendszert hozza mozgásba a sorozat is, több közhelyet bont meg azzal, hogy Estyt nem szokványos menekülőként ábrázolja (maga is kihangsúlyozza, hogy nem volt fogoly, így nincs is mitől menekülnie – az megint csak a néző dolga, hogy elhiszi-e neki).
Nem csak a zsánerkliséket szedi ízekre a sorozat, hanem a hollywoodi humor eszközeit is. A technológiától elzártak „komikus” találkozása az internettel már annyira szakállas viccnek számít, hogy statisztálhatna egy haszid lagzin (talán a legerőltetettebb mozzanata a sorozatnak, amikor Yanky rákiabál egy okostelefonra, hogy azonnal keresse meg a feleségét). Mégis, az Unorthodox úgy viccel, hogy nem viccel: a legtöbb komikumnak szánt jelenet épp a komikum lehetetlenségét aknázza ki: ilyen, amikor a zsidó zsidóviccet mesél, a recepciós shalommal köszönti az anticionista haszidokat, vagy a nigériai származású meleg csellista a kivégzett homoszexuálisok nem létező emlékművét emlegeti. Nem a szökés vagy az interkontinentális macskafogó, hanem ezek az ideológiai-kulturális ütközetek teszik érdekessé a sorozatot.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban a bevezetőben említett filmes elemeket, amelyektől mégiscsak érezhetően Netflix-ízű a projekt. Deborah Feldman regénye csak a sorozat retrospektív részleteinek nyújt alapot, a szökés és a berlini beavatókörút már teljesen a forgatókönyvírói fantázia szüleménye. Ez a kreatív diszkrepancia különösen a zárórészekben válik rendkívül zavaróvá: azokat a közhelyeket, amelyeket korábban nem volt idő lebontani, a sorozat jobb megoldás hiányában egyszerűen bekebelezi. Az utolsó részben ­Moishe sikeresen Esty nyomára bukkan, azonnal betuszkolja A Nagy Fekete Furgonba, amelyet Igor, Az Orosz vezet, majd Az Elhagyott Központi Játszótérre viszi. A tetőponton előkerül a Pisztoly, amely a csehovi törvényt felrúgva Mégsem Fog Elsülni, helyette egy szimbolikus, de annál logikátlanabb gesztussal átadja Estynek, hogy maga vessen véget életének, mert úgysem bírná sokáig. A gondosan felépített történet az utolsó lélegzetvételében kétségbeesett magyarázkodásba fullad, egymást követik a nagyobbnál nagyobb Revelációk, Találkozások és Fordulatok. Mindezekből az utolsó monumentális jelenetként Yanky áldozata emelkedik ki, amely valódi keretet ad a történetnek. Van súlya, motivációja, tétje. Messzemenően több rejlett ebben a sorozatban, mint amennyit a zárlat nyújtott belőle, és bár őszintén remélem, hogy nem azért kapott ennyire elfuserált lezárást, mert a Korporáció már a második szezonon dolgozik, egyáltalán nem lenne meglepő, ha mégis.
Mindezeket félretéve az Unorthodox több szempontból is elgondolkodtató filmes kísérlet egy konzervatív közegből kitörő fiatal nő útjának bemutatására. Kétségtelenül megvan a maga búja, bája, esztétikája, a csúcspontnak szánt meghallgatás valóban erős jelenet a maga tündérmese-szerűségével együtt. Egyszernézős, kissé elnézős, de annak mindenképp megérős.

Unorthodox, színes amerikai–német minisorozat, 4 epizód, 2020. Rendező: Maria Schrader. Forgatókönyvíró: Anna Winger, Alexa Karolinski, Daniel Hendler, Deborah Feldman. Szereplők: Shira Haas, Amit Rahav, Jeff Wilbusch, Alex Reid, Ronit Asheri, Delia Mayer, Dina Doronne, David Mandelbaum, Yousef Sweid, Dennenesch Zoudé, Isabel Schosnig, Aaron Altaras, Tamar Amit-Joseph, Safinaz Sattar, Langston Uibel, Aziz Dyab. Gyártó és forgalmazó: Netflix. Jegyzetek
1 A szatmári haszid közösség Szatmárnémetiből származik, és jelenleg az egyik legnagyobb haszid közösség a világon. A második világháború alatt New Yorkban telepedtek meg, ennek ellenére a mai napig a jiddis az anyanyelvük, továbbá igyekeznek minél távolabb maradni a modern kultúrától, és minél jobban ápolni az ősi zsidó hagyományokat.2 Deborah Feldman: Unortodox. Libri, Budapest, 2020.3 A sorozatban el is hangzik, hogy egy wannseei villában tartották a „zsidókérdést lezáró” konferenciát, amelyre Esty előbb undorral reagál, és nem érti, hogy úszhatnak egy ilyen helyen.4 A férjes szatmári haszid nők parókát kell viseljenek, hogy más férfiak ne láthassák a hajukat.