.svg)
amíg bírjuk
a fürdőkádban versenyzem,
hogy meddig tudom benntartani
a levegőt a víz alatt.
behunyt szemmel az ölembe engedem
az arcom, hasizomból ellenkezem.
a füleim néha kiérnek a vízből,
hallom a fürdőszobát, a falakon túli
nappalit és a konyhát.
azt gyakorlom, hogy kinyitom a szemem,
hogy ha úgy lesz vége, hogy lebegünk
egy végtelenül mély vízben,
végignézzem, ahogy a
világ tömbházai súlytalanul
úszkálnak tele emberekkel addig,
amíg a füleink kiérnek a vízből,
vagy amíg bírjuk hasizomból.
süt a nap
a tóhoz vezető letérőút közepe felé
kezdődnek az igazi nagy gödrök,
a gödrök szélén halott erdei méhek körül
repkednek náluk kisebb bogarak.
összeszedjük őket egy kupacba, hogy
megkönnyítsük a dolgát egy lustább madárnak.
amíg én a köveket dobom a patakba,
te sorba rakod őket, hogy megszámold, mennyien
vannak. akkor véletlenül egymáshoz érünk.
hazaküldesz a kopott királykék terítőért,
végigsírom az utat. azt akarod, hogy a terítőn
száradjanak meg úgy, hogy mi fölöttük fekszünk
hason, és mindent süt a nap: a hátadat, a combomat,
a talpunkat, a teljes halott erdei méhsort.
ujjbegynyi gödröket ásunk, a tenyerembe
helyezed őket egyenként, és onnan gurítod bele
gödörből gödörbe, gödörből gödörbe.
