.svg)
" Márton Árpád: Illusztráció Farkas Arpád Esti lázak c. verséhez, 2009
Lobog, ég, porig, le
Mélységes, mély üreg ez.
Háziasított kígyóim
a földet kifúrják.
Süppedés:
térdig, nyakig a földben.
Kit hibáztathatnék ezért?
Egészen tiszta most a szívem,
kígyóim üvegaknában gyülekeznek,
megdöbbenten csoportosulnak,
sötétről, fényről semmit sem tudnak,
mindannyian
vakok,
s istenről, ördögről semmit sehol soha.
Kitekeredik,
kifordul,
kimerül
ez a gyermekkori visszatérő álom,
feltekeredik,
felfordul,
felmerül
valahonnan ez a gyermekkor előtti ismétlődő álom.
Körbefon, szorít erősen egy ismeretlen ölelés.
Mi történik hát?
A pusztulás is csak káprázat.
A halál reménységgel kipatkószögezett
csintalan égbe nevet.
Szoktál-e álmodni?
Hever a szív,
mélységes, álmatlan akna ez,
születését elfedi az idő.
Kit hibáztathatnék ezért?
Miért is akarnék háborút?
Az arcra már úgyis por tapad,
apró pofonok tűhideg pora.
Megyek. Tavasz van. Egy
gúzsba kötött madár
pislog ki a hónom alól,
odaszorítva egészen, feldobom,
fél szárnya kibomlik, magasba csap:
riadt hullámverés. Aztán
villanás,
s a földbe döngölt árvalányhaj között
egy sistergő madár.
"
